Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton

(Az ikerversek aczélja és kovája)

“mint az aczél és kova, bár két hideg test, meleget,
szikrát hoz elő: úgy mi is lendíthetünk valamit egymáson” 
(Tompa Mihály Arany Jánoshoz írott leveléből, 1854)
 

Megcsillan a barázdán a fény – ki veszi észre ma?
– bogarat, gilisztát szedegetnek, tömik begyüket
a bódultan billegő, szaporán szökkenő ezüst
barázdabillegetők, villogó rézfarkú cinkék –
ki veszi észre? – szokatlan szokványos kép, kimenni
minek a rétre, a szántóföldekre? – ott nincs ember-
áradat, idegen tömeg, zárkózott betonerdő,
életeket takargató piszmogó-rikácsoló
házrengeteg, városszemét, szegletekben megülő
ürülékbűz, kanálisszag, zöld köpet, csak cipődre
tapadó tiszta porpermet, pőre vadvirágillat,
szél suhogása, egek csendzubogása – magad vagy.
 
Régi kép, emlékek egymásra pikkelyeződése.
Nem veszíthetem el, csak most eszmélek rá. Csatangolt
más is ilyen kihívó indulatokon, ellenfél,
segítő, barát, ki verset ír, kinek más a szeme fénye,
s a felhő alatt meglebbenő látvány, két hideg test,
és mégis egyre rebben, hogy kerek legyen a szikra,
mi csiholódik, égni kezd, s kipattan versbe ringva.  

2017. június 10.

 

Hadnagy József

Két hideg kő

„egek csendzubogása – magad vagy.”
  Albert-Lőrincz Márton: (Az ikerversek aczélja és kovája)

Magam vagyok,
mint hideg kő a vízben,
a partok elfolynak, én maradok,
míg az angyalok égbe visznek,

csillagcsiholó kovakőnek…

Persze mindezt csak álmodom.
Van-e az álomnál különösebb patak?
Egy élet el nem szikrázott hidegét őrzi
a kőben, mint lángot a robbanóanyag.

Két tűz könnyen kioltja egymást,
súgja a préri egy megsárgult könyvből.
Két hideg kő, ha egy álomban összekoccan,
csillagot szikrázik örömből, könnyből…

2017. június 19.

Szóljon hozzá!