Klasszikusok kézfogása: Nadányi Zoltán

Ezerarcú szeretőm

Az én szeretőm oly szeszélyes,
ő minden pillanatban más,
de úgy megváltozik az arca,
nincs rajta ismerős vonás.
Megváltozik a szeme színe,
a haja színe, mosolya,
cseréli folyton a nevét is,
ma Erzsi, holnap Viola.

Azt mondja vár, sietek hozzá.
Kapja magát, elém oson,
egész más arccal, más alakban
pillant rám a villamoson.
Leszáll, de ugyanakkor felszáll,
megint, megint átváltozott.
Megüt a teste, mint a labda
és én bűvölten állok ott.

Így váltja arcát és alakját,
de azért egy és ugyanaz,
csak meg-megújul, mint a hajnal,
mint a virág, mint a tavasz.
Futok utána erre, arra,
jaj, ezerarcú kedvesem,
egyik se az igazi arcod!
én az igazit keresem!

Forrás: Nadányi Zoltán válogatott versei. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981.

2017. június 28.

1 hozzászólás érkezett

  1. Ágoston Hugó:

    Jaj, ezerarcú kedvesem, illúziómat kergetem.

Szóljon hozzá!