Demény Péter: Mi baj van Istennel?

Tisztában vagyok a kérdés provokáló élével. De gondoljuk meg: ha a hozzá való viszonyulással baj van, akkor Őt hogyan látjuk? Milyen Isten az, aki folyton haragszik, kizár, büntet? Milyen Isten az, akinek hosszú, tulajdonképpen végeérhetetlen listái vannak arról, kit nem szabad szeretni és miért? Melegek, muzulmánok, hajléktalanok, zsidók, romák, románok, arabok — már belefáradtam, de még nincs vége.

Nem vonom kétségbe a félelem jogát. A kapitalizmusnak rengeteg a vesztese; ha mélyebbre nézünk, akkor tulajdonképpen mindenki az, hiszen aki luxusautóban ül, az sem vezet nyugodtan, hanem ezer beszélgetést bonyolít le, és vágyik az egyértelműségre. A bizonytalanság a génjeinkbe épült. A menekültválság sem nyugtatja meg az embert. A világ ellenséges. Más kérdés, hogy elég régóta az.

Azt azonban már igencsak furcsállom, hogy milyen könnyen elhallgattatja a lelkiismeret szavát a leghívőbb keresztény is, vagy meg sem szólal benne. Nincs egy szemernyi kételye sem, kérdése, árnyalása, szégyene. Etnikai vagy szexuális hovatartozás, szociális állapot, vallás, bőrszín — minden jó, csak gyűlöljünk egy kicsit. Akárhogy is, nem hiszem, hogy ez rendben van így. Idézhetnek akármit a Bibliából, nem hiszem, hogy ez Jézus szellemében fogant. Ma, amikor a kereszténység emlegetése valamiféle lelki vitézkötésnek számít, ez különösen felkavaró.

Azt is érdemes belátni, hogy nincs diktatúrahelyzet, amikor az ember a kényszer hatása alatt mondja, amit mond, szemben a kihallgatótiszttel, a poloskáktól vagy a besúgóktól való félelmében, ilyen vagy amolyan zsarolások között, amikor az államtól függ minden, tőlünk pedig semmi. Akkor sem egészen így volt, mégis sokkal többet lehetett másra fogni, és gyakran joggal.

Most mindent Istenre fognak, inkább ezt érzem. Az ember, aki Felé küszködik, borzadva torpan meg a félúton. Lelkészek, püspökök, és főleg magukat hívőknek mondók tömege gyűlöl habzó szájjal valakit. Mivé lettünk?

De hát Isten képe nem független attól, amit a lelkünkben gyúrunk belőle. Ne mondja nekem senki, hogy Tartuffe Istene nem a Tartuffe-é, és nem hagy jóvá bármit. És elég rég nem láttam ennyi Tartuffe-öt egy léleknégyzetméreten.

Megjegyzés: a plakátot Hodgyai István tervezte.

Ui.: A legnagyobb tisztelettel és szeretettel kérek mindenkit, ne soroljon olyanokat, akiket ő “igaz kereszténynek” tart. Ilyeneket én is tudok, kétségbeesésem mélyén sorolom a nevüket, mint ahogy a bárányokat számolja az ember, ha el szeretne aludni. A bejegyzésem arról szól, hogy jelenség szerűen ez látszik, ezt érzem, és nem hiszem, hogy egyedül lennék a benyomásommal.

Forrás: A jódeménység foka

2017. július 10.

Szóljon hozzá!