Demeter József: A Hangulat bár teraszán /1

Églik

„lesz még tavasz mi(t) degeszre tölt (?)” *
Döbrentei Kornél

A Hangulat bár fény-teraszán –
Napszentület égi tükörben, s! Te
Az utcát nézed, a nyüzsgő embereket.
Főleg azt…, aki te lennél, akárcsak
Álmodban, köztük – elvegyülve , de
A fotel nem enged, mintha egy
Nő öl-öblében volnál – újra.
Jól hallod, maradj veszteg, ó, minő
Szép hangon mondja. Az elmúlás
Évszakát üti az öreg toronyóra. Még
Mindig üti. Ősédes Kodály dallamra –
Fénylik égig szivárványosan, nem úgy,
Mint régen a – kirakat tükrében minden.
Szín, sziporka. Miféle neo-társadalmi
Téren. Fölötte kéklő radaréden, s te
Az utcát nézed, a nyüzsgő embereket.
Az öledbe most ki ül – földet seprő
Szivárvány a pulzáló kirakat tükrében.
Dobásnyira az elmúlás évszakát üti a régi
Toronyóra. Még mindig üti. Digitalizált
Kodály dallamra – keltek dalról dalra,
Lézerded műfényben – dalárdázva .
Diszkósan, poszt-népiesen. Titeket néz,
Bámul a régi-új utca. Nem hisz a szemének-
Fülének, pedig! Lesz még csárdásidő. Lesz
Lesz, lesz, de most más évszak van és ezt
Mindenki tudja. Még az ősz is, főleg, hogy a
Tél ilyen hótlan, hiánycikk, kalendáriumokban
Áthúzva. Kirakat-tükör, degeszre tömött
Műtavasz, világhálós pompa, s! A legszebb
Asszony tekintetében mindmegmeg-
Annyi természethű emlék-tisztás églik újra
Meg újra – írva-és mondva versbe. Noha.

*A mottót – utólagos elnézéssel – én zárójeleztem fel. (Dejó)

2017. július 16.

Szóljon hozzá!