Andrassew Iván: Kaszablanka*

Negyven éven át sétált át az erdőn,
meg a Paski réten, aztán fölfelé a Réz dombon,
és le a Baloghék mezején, át a patakon
a kenderáztatók mögött, a Kaszabék lankáin,
és végül a Kiserdő mellett be a faluba.
Délben indult a tanyáról, és éjjel ment vissza
a kútmély csöndben, amiben a pisszenés,
a rezdülés, a matatás, és minden,
ami erdőnek, rétnek, életnek része, nem zaj volt,
hanem csöndfoglalatban neszkristály.
Azt mondta: különös, de a fény hangolja a hangokat.
Lágy, surranó árnyú délután puhán surran a nyúl is,
de karmolja a kánya a levegőt, érchideg télen, estfele.
Fa dől ki halkan, még puffanva se, pacsirtás reggelen,
de zúg a toll is alázuhanva, ha keletről kél a szél őszéjjel.
Negyven évig járta.
És mégis eltévedt egyszer.
A nyár után, amikor meleg még a föld,
de a fagyok csápot nyújtanak, ragyog az ég,
de térdig tejködben állsz, nem látod az utat.
Eltévedt, és reggelig kószált,
aztán a vályogtanyáknál fölismerte, hol van,
leült és sírdogált, mert ilyen szörnyű esett vele.
Amikor elmondta, az egész falu azon tanakodott,
hogyan lehet, hogy valaki negyven évig ugyanarra jár,
és mégis elkóborol, kóvályog egy éjen át, mint egy gyerek.
Aztán egyszer a szélkiáltó azt mondta,
olvasta valahol: ezer galamb veszett el azon az éjen,
Kaszablankából jöttek éjszakra, versenyben magukkal.
És csak annyi történt,
hogy egy csillag egy másik csillag mögé bújt,
semmiség, senki se vette észre, csak a madarak,
egy csillagász, meg ez a bolond öreg.

050211

(Forrás: Nyugat Ma)

* Szerzőnk, jó barátunk, ma lett volna 65 esztendős. Nyugodjék továbbra is békében!

2017. július 29.

1 hozzászólás érkezett

  1. Skandikamera:

    Iván nem 55 hanem 65 éves lett volna ma. “Semmiség, senki se vette észre, csak a madarak,
    egy csillagász, meg ez a bolond öreg.”

    Nyugodjon békében!

Szóljon hozzá!