Farkas József György: II. Rákóczi Ferenc – Prága, Jindřichův Hradec, Yerres, Rodostó

A cseh főváros „budai oldalán” kezdjük sétánkat. A Hradzsin alatt áll annak az egykori jezsuita rendháznak az épülete, amely 1690–92 között szálláshelye volt a Prágában tanuló II. Rákóczi Ferencnek (1676–1735). A nemes ifjú azt követően került a Moldva-parti fővárosba, hogy a bécsi udvar elszakította családjától. Előzőleg Munkács várában élt édesanyja, Zrínyi Ilona mellett, megtapasztalva a hároméves császári ostrom minden keservét.
A Habsburgok a jezsuita atyáktól azt várták, hogy előkelő diákjukat idegenítsék el nemzetétől. Gyámja, Kollonich Lipót érsek pedig azt remélte, hogy Magyarország egyik legnagyobb birtokának örököse a szerzetesi hivatást választja. A történelem azonban rájuk cáfolt: a prágai Károly Egyetemet látogató magyarok leghíresebbikéből a kuruc szabadságharc vezére, az ország fejedelme lett.

Emlékét kétnyelvű bronztábla őrzi az egykori lakhely, a Malostranské náměstí, azaz a Kisoldali tér 25. számú házának a falán. Az 1×1,5 méteres táblát 1985 áprilisában avatták fel a két főváros vezető képviselői, számos érdeklődő és a Prágában tanuló magyar egyetemisták jelenlétében. Már akkor felfedezték a sajnálatos tévedést: Rákóczi nem a táblán feltüntetett évben, hanem egy esztendővel később született. A térnek e pontja kedvelt találkozóhelye diákjainknak, a cseh főváros magyar vendégei pedig immár hagyományosan itt helyezik el virágjaikat, koszorúikat.


2017 elején emléktáblát kapott II. Rákóczi Ferenc a dél-csehországi városkában, Jindřichův Hradecben is, ahol 1688 és 1690 között a helyi jezsuita gimnáziumban diákoskodott. A táblát az egykori jezsuita kollégium, a jelenlegi Fényképészeti és Modern Képalkotások Múzeuma épületének bejárata melletti falra helyezték. Ezzel kívánják emlékeztetni a város lakosait és a turistákat II. Rákóczi Ferencre, a helyi jezsuita gimnázium egyik leghíresebb diákjára.

Jindřichův Hradec ezt megelőzően testvérvárosi szerződést kötött Sárospatakkal. A kapcsolat létrehozása akkor vetődött fel, amikor magyar kezdeményezésre elkezdődött egy II. Rákóczi Ferenc európai kulturális útvonal kialakítása az erdélyi fejedelem szülőfalujától, a szlovákiai Borsitól (Borsa) a törökországi Rodostóig (Tekirdag). Eddig mintegy 20 település kapcsolódott be az útvonalba, Jindřichův Hradec is csatlakozott a projekthez, és a II. Rákóczi Ferenc európai kulturális útvonal egyik fontos állomása lesz.
Párizstól mintegy harminc kilométerre, délkeletre, Yerres-ben (egykoron: Grosbois) egy tér és egy kis utca is őrzi II. Rákóczi Ferenc emlékét. A „népszerűség” nem véletlen: az elbukott szabadságharc vezére 1713–17 között az akkor még Grosbois-ban lévő kamanduli szerzeteskolostorban élt, s végakaratában úgy rendelkezett, hogy szívét az őt száműzetésében befogadó földben helyezzék el.
A történet érdekessége, hogy a szívet tartalmazó aranyszelence el is jutott Franciaországba, később azonban a történelem viharos fordulataiban nyoma veszett.

Rákóczi 1713 januárjában érkezett Franciaországba, egy hónappal később fogadta őt XIV. Lajos, a Napkirály is. A fejedelem 1715-ben vonult vissza Grosbois-ba, előtte több helyen lakott, így a párizsi Luxembourg-palotában is.
Miután a francia udvar a Habsburgokkal szembeni békepolitika mellett döntött, a csalódott Rákóczi 1717-ben elhagyta a kolostort, s a törökországi Rodostóba távozott. A fejedelem kíséretét és tisztikarát (miután nem utazott el Rákóczival a Márvány-tenger parti Tekirdağba, azaz görög neve, Ραιδεστός /Redesztọsz után Rodostóba) átmenetileg a párizsi Transylvanie-palotában helyezték el: az épület hangos tivornyákról, valamint kártyabarlangjáról vált híres-hírhedtté. A kurucoknak a párizsi prefektussal is többször meggyűlt a bajuk, amire Prévost abbé Manon Lescaut-ja is kitér – emlékeztet Messik Miklós és Varga Ida „Párizs és környéke magyar emlékei” című gyűjteménye. A yerres-i emlékművet – Csáky József kubista szobrász alkotását – a franciaországi magyar kolónia adományaiból 1937-ben avatták fel. A párizsi magyar szervezetek a község önkormányzatával közösen minden év szeptemberében megemlékezést rendeznek a fejedelem halálának évfordulója alkalmából.


A fejedelem bujdosásának végső állomása Törökországban a Márvány-tenger partjának kis települése, Rodostó (Tekirdağ) volt (képünkön az ott berendezett Rákóczi Emlékmúzeum). A magyar kormány tetemes költséggel korszerűsítette a Rákóczi Emlékházat. A hozzá vezető utca a fejedelem nevét viseli. A rodostói emlékház méretarányos mása Kassán látható.

A kuruc vezér és leghívebb emberei utolsó éveiről krónikása, Mikes Kelemen számolt be képzeletbeli nagynénjéhez küldött „leveleiben”.

/Köszönöm Erdős André diplomata barátomnak a yerres-i, Kokes János tudósító kollégámnak a Jindřichův Hradec-i fotót; a részletes szöveget Velledits Éva korábbi fekete-fehér felvételén./

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2017. augusztus 10.

Szóljon hozzá!