Demeter József: Magyar ikeregyke / 2.

Gyászinduló

„Hej voltam én valamikor senki
de most már még nagyobb vagyok”
Vásárhelyi Géza

 

Tám, tá-rám, tá-rá-ám…

Akkor is felkel a nap, nézd,
Amikor már nem leszel. Bízva
Bízhatsz mindenkiben, hogy!
Téged tényleg nem sirat meg
Az égvilágon senki sem.

Porból lettél – mivé hamvadsz
Máglyás szíved nyers tüzén. Hová
Szórnak kóros fagyban a híg szelek
Szentestén. Ők sem fogják tudni soha,
Magasról leszellintenek, ám – hogyha!

Akkor is felkel a nap, nézd, a
Parnasszus tetején, amikor
Már nem leszel. Bízva
Bízhatsz tenmagadban,
Költeményesen se félj, mert!

Nem fog megsiratni téged az ég-
Világon senki sem, ihaj, csuhaj, még
Maga Senki úr sem – közben – nagy
Forgószél – minő hirtelen. Jessz. Orájt, és!
Egy-két tökfedő, hess!Világgá röppen.

Tám, tá-rám, tá-rám, táj-tá-áj!

2017. augusztus 12.

Szóljon hozzá!