Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (Ünnepi ebéd)

A sóhegynyakú nőt azért szeretem,
mert nélküle ízetlen az ételem.
A cukornádnyakú nőt azért szeretem,
mert kedvemre nyalhatom-falhatom,
nincs ok arra, hogy gorombán
letiltsa orvosom.
A ecetfanyakú nőt azért szeretem,
mert a sóhegynyakú nőre emlékeztet,
meg a salátalevesre, sok tojással,
amit időről időre megkívánok.
A borscserjenyakú nőt azért szeretem,
mert nem hagy köhögetlen,
ha ügyetlenkedem.
A bimbóskelnyakú nőt azért szeretem,
mert gyermekkorom ünnepeire emlékeztet,
illatozó ebédekre, és a nélkülözhetetlen
otthonra, nyilván.
A bitteresüvegnyakú nőt azért szeretem,
mert a szerelem fanyalgó hiányát idézi fel.

Vén szamár – suttogja szívem választottja,
amint ünnepi ebédet tálal.


Hadnagy József: Ünnepi vacsora

Ha nekem egy gyönyörű nő
ünnepi vacsoraként szolgálná föl magát,
és átszakadna bennem mindenfajta gát,
mint előitalt kortyolgatnám nyakát,

a fülek mögött a csiklandós örömök
sós peremű poharát, kezem a hajába fúrnám,
ujjaim ide-oda sétálnának bőre
finom szövésű abroszán,

föl és alá

a selymes gyűrődéseken, domborulatokon,
apránként, ráérősen, mint szellő a réten,
és közben, mint friss, mosott cseresznyét
majszolnám csókjait, s ha tehetném,
mélyen a vágy bokraiba bújva,
lenyelném epernyelvét újra és újra –

nem lehet, pedig be szeretném,
nem csak a nyelvét,
mint kígyó a prédáját, egész testét
lenyelném a gyönyörű nőnek,
borsószemnyi sem maradna belőle
voltaképpeni vacsorának,

szerencsére (varázs)korlátja van a vágynak,
s az állati ösztönök kés-villává válnak…

2017. augusztus 12.

1 hozzászólás érkezett

  1. Hadnagy Istvan-64:

    Étvágygerjesztö.

Szóljon hozzá!