Fülöp Kálmán: Rügyremények

Indulnék
törten
vakmerőn

az éjszakából
ki a
fénybe

békésen
fájón
szeretőn

virágba
bomló
víg mezőkre

hívnak a
rétek
hív az erdő

életbe
bomló
rügy-remények

mindent
mi ide köt
e földhöz

naponta
százszor
újra élek

töltődöm
partok lágy
szegélyén

Küküllők
ráncolt
homlokán

templomok
tisztasága
nyújtja

a szépet
sóhajok
nyarán.

2017. augusztus 19.

Szóljon hozzá!