Klasszikusok kézfogása: Juhász Gyula

ARANY NYOMÁBAN

A nagykőrösi magyar éjszakában
így bandukoltál akkor, mint ma én,
Rossz csillagok jártak szegény hazádra,
S te voltál itt a biztos, méla fény.

Elnézem a szobát, hol gyertya mellett
A balladák és penzumok között
Éltél szelíden az emlékezetnek,
Siratva egy elzúgott üstököst.

Magyar magány ez, alacsony gerendák,
De kinn az éjben véges végtelen
Titkával az alföldi menny dereng ránk,
S a kútgém darvadozik az egen.

Ó, mennyi kútgém, kék magasba lengő
S bús mélybe néző, példázod neked,
Ki a borús jelenben víg jövendő
Hitével mondtál örök éneket.

Lábad nyomába lépek elmerengve
A magyar éjben, ahogy ballagok,
S lenéznek rám biztatva, messze-messze,
Kik téged láttak itt, a csillagok.

Forrás: Juhász Gyula összes versei. Osiris-MEK

2017. augusztus 24.

Szóljon hozzá!