Klasszikusok kézfogása: Juhász Gyula

KÉPZELT UTAZÁSOK

Most, hogy száll az alkonyóra,
És kitágul a szoba,
S ködbe vész a falu tornya,
S jön az árnyak nagy sora;
Csak a kandúr szeme csillog,
Két ijesztő, nagy szeme,
És a vén kályhába villog
A kiégett fák szene,

Most indulj, álmok vonatja,
Jelzőlámpám, gyúlj ki most,
Most siessünk el nyugatra,
Most kell világlátni, most,

Míg nem jő a szürke hajnal,
Régi gonddal új napok,
A szárnyas álomvonattal
Uj világba rohanok!
Itt hideg van? El keletre,
Hol a pálmák intenek.
Most sötétül? Délre, lelkem,
Hol arany föveny remeg!

Öreg este. A parázs huny.
Ma elég is már az út,
Messze, távol tájon jártunk,
Ma elég is… Ágyazunk!
S ha az álom, ez a balzsam,
Leragasztja a szemet,
Álomhajók kürtje harsan,
Vár az új táj, új egek!

Forrás: Juhász Gyula összes versei. Osiris-MEK.

2017. augusztus 29.

Szóljon hozzá!