Hirét vettük: Támad a medve…

Egy ideje a(z erdélyi) magyar sajtó kedves témája a székelyföldi medvetámadások mindennapos szenzációja. Nem telik el hét (nap), hogy ne olvashassuk-hallhassuk-láthassuk: újra támad a medve a Szent Anna tónál… a székelyföldi falvakban… Tusnádfürdő utcáin… fényes nappal…
Olvashattunk aztán beszámolót székelyföldi tiltakozók bukaresti tüntetéséről, követelve a hatalomtól az önkormányzat azon jogát, hogy az emberre veszélyt jelentő vadat minden teketória nélkül kilőhessék.
Olvashattunk rendszeres blogbejegyzést székelyföldi megyevezetőtől, aki azzal szilárditaná renoméját, hogy a medvék esküdt ellenségeként lép fel a nyilvánosság előtt.
Hallhattunk interjúban nyilatkozó városvezetőt, aki szerint a mackóveszélyt (lásd összeesküvés-elméletek) maga a romániai hatalom zúditja a Székelyföldre, abból a célból, hogy az ott lakóknak ne az autonómián, az önrendelkezésen járjon az esze, inkább a medvetámadások miatt főjön a feje.
Néhány napja arról szóltak a hirek, hogy “drámai jelenetek játszódtak le kedden a Szent Anna-tónál: alaposan ráijesztett a turistákra egy bocsos anyamedve. Egy idős férfi élete veszélyben forgott. Ugyanez a medve egyébként korábban csónakázó turistákra is rátámadt.” A veszély, persze, mondanunk sem kell, abban állt, hogy a szenzációra éhes nagyközönség egymás sarkát taposva tülekedett az anyamedve körül, aki ezt nem igazán dijazta. Egy merész szemtanú, mindenféle veszéllyel dacolva, hősiesen tudósitotta a Facebook rajongóit az eseményről,s bár bevallotta, hogy “túlságosan merészek voltunk”, meginditó húrokat pengetett: „A bácsinak az volt a szerencséje, hogy az emberek nem hagyták magára. Többen visszafordultak, és kiabáltak, megpróbálták elkergetni az állatot, és végül sikerrel jártak. Utólag beszéltem az idős férfival: elmondta, hogy nagyon megijedt, arasznyira volt az arcától a medve pofája, érezte a leheletét. Szerintem ha az emberek nem kergették volna el az állatot, most nem lenne életben” .
Nahát, nahát, ettől már javában lehet borzongani, haragudni és dühödt gyűlölettel gondolni a medvére. Szerencsére, a helyszinen élnek még józan gondolkodású, megfontolt emberek is, mint az a vadőr, aki a tó környékén működő természetvédelmi terület gondnoka. Kerezsi László 17 éve él kint a Szent Anna tónál, nagyon jól ismeri az ottani élővilág törvényeit. Szerinte azért kaptak rá a medvék e turistahelyre, mert a környékén élő éhes állatok állandóan ki vannak téve a könnyen megszerezhető táplálék kisértésének.
“„A medvének nagyon jó a szaglása, akár már 2 kilométer távolságról is megérzi az étel szagát. Idén először nyitottak kész élelmiszert árusító bódékat a tó partján: az egyikben hot-dogot, a másikban pedig kürtős kalácsot készítenek. Tehát hiába hallgatnak a turisták a figyelmeztetéseinkre, miszerint ne dobjanak el élelmiszert, a két bódéból áradó illat úgyis odacsalogatja a medvéket. A másik ok, hogy idén a szokásosnál is melegebb volt, ezért a medvéknek nagyobb szüksége volt a tóban történő hűsölésre. A harmadik ok természetesen a megszaporodott medveállomány. Míg régen egy anyamedvének egy bocsa volt, ma már hárombocsos medvékkel találkozni a leggyakrabban” – olvasható a higgadt szakértői vélemény a maszol.ro hasábjain.
Úgy tapasztalja, hogy az Izraelből érkező nagy számú turista nem hiszi el, hogy a tónál felbukkanő medvék nem betanitott állatok. “Hiába figyelmeztetjük őket arra, hogy ugye a medve nem játék, ők mégis élelmet dobnak nekik. Legutóbb például egy jó 12 kilós dinnyét szeleteltek és tettek ki az állat számára. Akkor ne csodálkozzunk, hogy a medvének megéri rendszeresen lejárni a tóhoz”
Dicséretesnek tartja viszont a japán turisták viselkedését, akik alapból tisztelik a természetet, s mielőtt lefényképeznének egy-egy fát vagy látványosabb természeti jelenséget, többszörösen meghajolnak előttük.
Az a véleménye, hogy nem csak a medvéktől (és a hatóságoktól) kell elvárni, hogy tiszteljék az emberi életet, ez a tisztelet – kölcsönösségi alapon – a medvének is kijár. (csg)

2017. szeptember 3.

Szóljon hozzá!