Szentgyörgyi N. József: Amit a borostyánról érdemes tudni

A történeti-etimológiai értelmező szótárak szerint a borostyán sárgásfehér féldrágakő megkövesedett gyantából. A magyar szó a német Bernstein (‘borostyánkő’) átvétele; első eleme a brennen (‘ég’) igével kapcsolatos, tehát ‘égő kő’ – a ragyogó sárga színe alapján. (A másik – azonos írású és ejtésű szavunk növényt jelöl, és semmi köze a sárga kőhöz. A ‘repkény’-nek nyelvújított, és átvitt értelemben ‘babért’ is jelölő szó egy futónövényt jelöl. Ismeretlen eredetű, erdélyi tájszóból Kazinczy avatta irodalmi nyelvi szóvá ‘borostyán’ értelemben. Eredete is más: a szerb-horvát brstyan átvétele a mássalhangzó-torlódások feloldásával.) A féldrágakő a bibliában is elő-előfordul – Károli ’jáczint’-nak magyarította.

Csiszolt balti borostyáncsepp skorpió zárvánnyal

(Móz. 28. „És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ … a harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt…. János Jelenések 21:20 „ Az ötödik sárdonix… a tizenegyedik jáczint. Héberül עִנְבָּר (ánbár) – ezen a néven sok más nyelvben ismerik (pl. angol amber, francia ambre, spanyol ámbar, olasz ambra). A szemita nyelvi tőből származó megjelölés arabul is ambar.(A cet hasüregében képződő sárgás színű viaszos váladék – illatszerek alapanyaga – is innen kapta ’ámbra’ nevét…) A görög neve élektron volt (’égi arany’) – ebből lett a modern elektron és elektromosság fogalma (utóbbi a megdörzsölt borostyánkő statikus elektromosságra utalva). A latinok a succinum illetve az electrum nevet használták. (A succum folyékonyságot jelöl: a római gyógyszerészek föloldva gyógyszerként árulták.) A szláv nyelvekben használt jantár és csilimbár (román chihlimbar) is török/perzsa eredetű szó. A lengyel bursztyn a német Bernstein továbbélése. (Érdekesség: a német és lengyel-litván nyelvterületen a Berstein-Bursztyn /utóbbi kiejtése kb. burstün/ elterjedt, népszerű zsidó családnév lett – elég csak Leonard Bernsteinre gondolnunk. )

A balti sárga borostyán talán a legismertebb a borostyánok között – a Pinus succinifer nevű fenyőfa megkövesedett, megszilárdult gyantájából keletkezett. Az Északi-tenger és a Balti-tenger partvidékéről a Magyarország mai területét is érintő borostyánúton szállították ezt az értékes ásványt a Római Birodalom központi területeire (korábban Egyiptomba is). Komolyabb lelőhelyek szerte a világon másutt is előfordulnak – Szibériától és Mexikótól az óceániai szigetekig. A borostyánnak számos – színben is eltérő – fajtája létezik (a sárgától és a fehértől a vörösön és kávébarnán át a kékig és a feketéig).

A cári udvarban különösen nagy becsben tartották, a híres Szentpétervár melletti borostyántermet a második világháború során a nácik lebontották, összecsomagolták és elrabolták – anyaga valószínűleg Königsberg (Kalinyingrád) angol bombázásakor pusztult el. A Szovjetunió/Oroszország 1979 és 2003 között újjáépítette.

Viking hajó norvég borostyánból

2017. szeptember 9.

Szóljon hozzá!