Para Olga: Születés

A keze érintésétől mintha áram szaladna át a testén, attól félt, észreveszi Ő, de nem, szerencsére.
Sikerült teljesen higgadtnak maradnia,  miközben tudta, igen: kinyílt benne valami, amitől azt hitte, már képtelen rá, nem tudna soha senkire úgy gondolni, ahogyan fiatalon, a „naiv lángolás” idején. De most e lelkében mintha egy madár szállt volna fel, és röpült szabadon, és körülötte kék volt az ég, kitisztult a levegő, felszállnak lelkéből a fellegek, és ő csak állt mozdulatlanul. Szerette volna, ha e perc elnyúlik a végtelenségig, hogy érezze a keze melegét, pedig tudta, ezt a most születő érzést meg kell fojtania csecsemő korában, nehogy ideje legyen megnőni. s oly iszonyatosan és végzetesen kelljen szenvedjen miatta, a beteljesülhetetlen, viszonzatlan érzések hiányában, s nehogy olyan hatalmassá dagadjon, s annyira fájjon, mint a legnagyobb szerelme elvesztésekor, mintha meghalt volna, úgy siratta hónapokig. Akkor írt legelőször naplót. Az első, legszentebb, a mély plátói szerelem emléke ott kísért benne, míg él. Már akkor tudta, nem tudja soha elfelejteni, de azt még csak nem is sejtette, hogy ennek a fájdalomnak a milliószorosát kell elszenvednie Gyermeke elvesztésekor. .Ez leírhatatlan veszteség. Épp ezért kerülhetett ilyen gyakran X közelébe Ő, mint rendesen, vérnyomást mér.
– Kissé magas – állapítja meg, de nem is sejti, mi dúl betege lelkében, aki egy pillanatra sem felejti: ez a testi közelség nem az, amitől a szívnek szabadna repesnie, ezt el kell fojtani, a madarat le kell lőni vagy visszaparancsolni a ketrecébe, mielőtt megmámorosodna a szabadságtól.
Megszületett az érzés, mint tiltott szerelem gyümölcse, a világra jött csecsemő, s hiába tudja, érzi, ez tilos érzelem, mégis határtalanul boldog, először, mióta drága gyermeke eltávozott, s mert akkor azt hitte, többé soha nem lesz képes semmilyen érzelemre, és iszonyatos önvád gyötörte, mert élő gyermekeit sem tudta ugyanúgy szeretni, mint régen.
De ez az érzés nem szerelem, de mégis hozzá hasonlóan plátóian magasztos, fennkölt, mely felemel, s már azáltal, hogy életre csalta X, bizonyítja, mily méltó erre a szeretetből, hálából és talán kicsit szerelemből fonódó különös érzésre.

(Szilágycseh, 1998. november 5. )

2017. szeptember 13.

Szóljon hozzá!