Fülöp Kálmán: Vers-rög

Szerencse-köd
és vézna lábnyomok –
beteges hajnal
várja végzetét.

A vén mederben
zokog a homok,
messze a tenger,
elmossa neszét
a végtelen
s kiszáradt
barna köd.

Ha már kötődni kell
omló partok sarához
s a torz idő
magából még kilök,
csak visszasírom
éjszakáim titkát
s a bronz-sötétből
vers-rögöt török.

2017. szeptember 13.

Szóljon hozzá!