Dinók Zoltán: A szemölcs

Máté feltett a gázra egy kis galagonya teát. Ez kellett most Arinak, a beteg anyjának. Súlyos beteg volt és már nyugdíjas. Mátéra számíthatott egyedül. Ő munkanélküli volt, de legalább egészséges. Ari feküdt az ágyon, lihegett, sokat megélt már, de mióta nyugdíjas, sajnos ágyhoz van kötve. Azért vannak jó időszakai is a betegségének, van, amikor mos, főz és takarít. Hiszen Máté nem is tud egy tojáslevest sem elkészíteni. De Ari a betegségének most rossz időszakát élte át. Kellett neki a meleg emberi érzés, a törődés tehát, amely háborgó szívét megnyugtatta s felderítette az arcát. Máté bevitte neki a teát s Ari szemei máris felcsillantak. Egy beteg embernek milyen jól esik a tea! Majd Máté melléje ült egy fotelban s keresztrejtvényt fejtett. Addig ő pihent. Egyszer csak nagyon vakarja Ari hátát valami. Felkel s a kezével kitapogatja. Ez egy szemölcs.
– Jézusom! Mi van, ha rákos vagyok?
Máté is megijedt, ő látta a szemölcsöt.
– Ezzel orvoshoz kell menned! – mondta Máté
Ari nagyon megijedt. Így kell befejeznie az életét?
– Tudtam, hogy utolér a vég!
– Nem, ez biztos jóindulatú, nem vészes szemölcs vagy mi, de orvosnak látnia kell! – ismételte magát Máté
– Jó, már holnap el is megyek az orvosomhoz!
– De nyugodj meg! Biztos nem vagy rákos!
Mátén közben, igazság szerint úrrá lett a félelem.
– Hozz még egy teát! – kérte Ari a fiát
Máté sok galagonyát beletett a teába, hogy jól megnyugodjon az anyja. Miután készen lett a teával, bevitte neki s az pillanatok alatt megitta – úgy, forrón is. Este imádkozott Máté anyjáért, mert nem bírná ki, ha ő súlyos beteg lenne s magára maradna.
Reggel Ari megmosakodott, haját megmosta s indult az orvoshoz.
– Minden jót, anya! Ha valami hír van, telefonálj!
– Hát persze! – mondta Ari – s szemmel láthatóan nyugtalan volt.
Majd becsukta maga mögött az ajtót. Máté meg öt percenként rágyújtott.
– Csak nehogy rákos legyen az anyám! – mondogatta magában.
Fél óra múlva már cseng is a telefon. Ari közli vele, hogy az csak egy ártalmatlan szemölcs, semmiféle rákról szó sincs. Hogy örült Máté! Szíve lassabban vert, elmúlt a fájó, pánikot keltő lidérc. Hazaérve Ari teljesen jó színben volt. A régi betegségéről szó sem volt. Estefelé, ágyba bújáskor Ari boldognak látszott s Máté még jobban s nem kis meglepetésre a legény azt vette észre, hogy még az eredeti betegsége is sokkal jobban enyhült. Ari rejtvényt fejtett, olvasott, olyan egészségesnek látszott, mikor Máté még kisfiú volt…

2017. szeptember 16.

Szóljon hozzá!