Egy szép élet templom és iskola között / Birtalan József emlékezete

Az igazi tanárember nevéhez hamar hozzátársul a bácsi, néni kifejezés. A valóban rátermett, közkedvelt, megbecsült pedagógusok érdemlik ki ezt a közvetlen, emberi közelséget sugalló megnevezést, amely eleinte talán furcsának és korán érkezettnek tűnhet számukra. Birtalan József is így lehetett vele, egész fiatalon vált Jóska bácsivá. Sok-sok éneklő gyermek, ifjú, majd újabb és újabb dalkedvelő nemzedékek Jóska bácsijává. De nem is akarta másképp, a szeretet, az elismerés, a tisztelet jelét látta benne, és joggal. Később aztán az életkora is odaért, hogy már nem volt meglepő a bácsizás. Megmaradt azonban számára az a mindenkori előny, amit a fiatalokkal végzett közös munka biztosít: az ifjakból áramló energia, a vidámság, az örök életigenlés, ami észrevétlenül átáramlik azokba is, akik hosszabb időt töltenek velük. Vajon ez is segítette a karnagy zeneszerzőt, hogy olyan hosszú, szép, példás és aktív életet tudhatott a magáénak? Minden bizonnyal. Ha valakire, mint egy kórusvezetőre, nap mint nap sok-sok rezzenéstelen szempár figyelme összpontosul, nem is tehet másként, csakis úgy viselkedhet, dolgozhat, hogy méltó legyen a követendő példa szerepre. Neki sikerült ezzel a nem könnyű elvárással azonosulnia. Hivatástudata is segítette ebben, mindig érezte, hogy feladata van, amiért valamit tennie kell. És alkotó nyugtalansága sem hagyta tétlenkedni. A napokban, amikor számos barátja, tisztelője, ismerőse búcsúzott tőle, ismét számtalanszor felsorolták élete kilenc évtizedének eredményeit. Nem mindent persze, csak a legfontosabbakat, amiket a szomorú alkalom lehetővé tesz. Magam, aki távoli rokonként, fiatalabb közeli barátként gyakran lehettem a társaságában, még mielőtt átköltöztek az anyaországba, most csak ennyit akartam emlékeztetni róla.

Mihu Constantin fotója: Birtalan József

A néhány búcsúsor mellé egy közel fél évszázada készült fotót csatolok. Az évekkel ezelőtt elhunyt fotóművésztől, Mihu Constantintól kaptam a portrét, amelyen a Mestert kottába mélyedve, gondolkodó pózban örökítette meg. Jellemző póz, némi megrendezettség is felfedezhető a képen. Bennünk viszont, akik jól ismertük Őt, elsősorban úgy él tovább Birtalan Jóska, mint az emberség és közvetlenség egyik legrokonszenvesebb megtestesítője. Kedves emlékét megőrizzük, hitben, vitalitásban, humánus elkötelezettségben és értékekben gazdag életművét igyekszünk továbbadni az utánunk jövőknek. Legyen békés a pihenése!

Nagy Miklós Kund
újságíró, a Népújság volt főszerkesztője

Forrás: Népújság, 2017. szeptember 30.

2017. szeptember 30.

Szóljon hozzá!