Nagy László Mihály: Kiültek a vénasszonyok…

Történet két helyszínre
I. FALU

A lágy szellő mezítláb rohangált végig az utcán.
A frissítő fuvallat délről próbálkozott a felfrissítéssel, nem sok sikerrel. A hőség, ami a falura telepedett, uralkodni akart, délután is.
Valódi uralma a déli harangszó után kezdődött, és kitartott az ötórai teáig. Bár a falu lakói nem teáztak. Mindenki végezte a napi feladatát.
Józsi bácsi szekerével hazafelé cammogott. A kisszekér csak úgy roskadozott. A kocsit vontató szamár is. Egy ló is megirigyelte volna a teljesítményét. Berta odarohant a kerítéshez kukucskálni, mi történik az utcán.


II. VÁROS

Beáta a másodikon lakott, férje háromnegyed ötkor somfordált ki a kicsi szobából. Csendben nyitotta a bejárati ajtó zárát. Megvárta, amíg egy autó ment el a tömbház előtt, elfedve a zár kattanását, és irány a kocsma, ami hajnali ötkor nyitott. Beáta ekkor már az erkélyen volt, a hálóingére a férje házikabátját vette fel.


I. FALU

Még csak fél hét volt, de Berta már a padon ült, három szomszédasszonnyal. Kiültek, ki a tehenét, ki a lovát várta a csordából, Bertának a bárányai már otthon voltak, de azért muszáj volt elmondania:
– Benedek Jóska akkora szekér fát hozott haza a szamarával, hogy áprilisig lesz amit tüzeljenek, és bárcát sem váltott. Rózsikától tudom, ő a néptanácsnál dolgozik és tudná, tehát lopott.
– Igen, igen, ezek a Jóskáék ilyenek, a múltkor is egy nagy tarisznya halat hozott haza, s még el is büszkélkedte, hogy nincs engedélye, s fele ráadásul pisztráng volt.
– Juliska, a felesége is olyan, mint ő. A tegnap a bótban leadott tíz üveget, és a két szememmel láttam, hogy a felszegi szemetesből szedte össze őket. Hogy kimosta-e vagy sem, azt nem tudom, de lehet úgy vitte be, ahogy találta a szemétdombon. Ám Zsuzsika, rendes, átvette, hisz az édesanyja is bótos volt, jól tudjátok, nem szólt Julisnak, hisz a nagyanyja lehetne.


II. VÁROS

Beáta az önkiből jött, két szatyorral, leült a tömbház előtti padra a szomszédasszonyokkal.
– A reggel öt előtt tíz perccel ment le Berci a kocsmába, és képzeljétek, Sanyi, a családorvosunk is éppen akkor ment, de úgy, hogy a nadrágja alól kilógott a pizsamája. Hát nem szörnyű? Orvos. Képes lemenni egy deci pálinkáért, hajnalban… A tömbázunkból heten járnak minden reggel oda, mondom is: a férjem, az orvos, a pszichiáter a negyedikről, a mérnök, Katinkának a férje…


I. + II. FALU ÉS VÁROS

Beáta kiment az állomásra, a húgát, Bertát várta.
Megérkezett. Puszi, puszi.
Berta rázendített: a faluban hétvégén lesz a fonós bál és Piros azt mondta, hogy…
Beáta félbeszakítota:
– Majd elmondod otthon, kiülünk a teraszra…
A teraszon két “fotel”, modern változatban. A téli kocsigumikat rakták ott egymásra, egy-egy lenzsaákkal bebugyolálva és két régi pokróccal leterítve. Belesüppeni nagyon könnyű, kikászálódni kérdőjelesebb, de nem megoldhatatlan. Egy kemping asztalon két kávé, két gyűszűnyi meggylikőr, hamúzó, és sósrúd.
Berta szólalt meg először:
– Nagyon vagány itt, de nem látsz ki az utcára, s innen csak a mezőt látod, s én abból látok otthon is eleget, de hogy lásd ki jön be, ki megy ki, fel kell állnod és kikönyökölj… De nézd a bejáratnál áll két pad, hárman már ülnek rajta, gyere menjünk le mi is.

2017. október 7.

Szóljon hozzá!