Nászta Katalin: Hat napból vagyok

összegyűjtöm a leveleket, amit a szél lesodor a fákról
egyenként lehajolva értük, ha kimarad valamelyik
a gereblye fogából
attól szépek, hogy lehajolok értük és meglátom
bennük az elmúlt napfényeket
meg a csillagokat este
azok ragyognak
a szemem csak utánozza
mikor süt a tekintetem

hat napból vagyok
a csillagokból is kaptam valamennyi
ragyogást éjszakára, hogy ne vakoskodj
te sem, ha éppen mellém vet az ágy
érezni még a nap meleg selymét
fellobban álmunk háza
az angyalok mit kezdenek vele
talán nem kapcsolnak más csatornára

majd aki az áramot szolgáltatja
közbeszól, a program megakad
a leszálló éjben kikapcsol a nap
ottmaradunk rögzített álmainkkal
egy fényképen
épp hunyó félben lekapva

2017. október 7.

2 hozzászólás érkezett

  1. Kapui Ágota:

    Bizony… szép, igaz és cáfolhatatlan. Minden sorod elgondolkodtat, újra és újra elcsodálkozom azon, ahogy te látod a világot.

  2. Nászta Katalin:

    Örömöt szerzel, hogy ezt meg is osztod velem, Ágota

Szóljon hozzá!