5 kérdés, 5 válasz Balázs Imre József-hez/-től

Tízmondatos kritikáinak formájához némiképp igazodva, gyorsinterjú, vagyis 5 kérdés, 5 válasz keretében próbáltuk körüljárni Balázs Imre Józseffel azt, amit a megjelenő kötetéről tudni érdemes.

– Ezeregy mondat címmel rövidesen megjelenik tízmondatos kritikáid gyűjteménye a Lector Kiadónál. Értelemszerűen száz írás van benne? És mi a helyzet azzal a plusz egy mondattal?

– Száz írás, száz könyvről, igen. Ezer mon­dat jött vol­na ki, ha min­den tel­je­sen szabályos, de az ezer­egyéjszakás allúzió kedvéért már ak­kor is el kel­lett vol­na ron­ta­nom a számolást, ha az utolsó pil­la­na­tig min­dig, min­den könyvről tíz mon­da­tot írok. De elég korán, már 2011 végén akadt egy olyan könyv, ame­lyiknél csak 11 mon­dat­ba fértem bele (a könyv is – Németh An­dor: Egy fog­lalt páholy története – kilóg ki­csit a többi közül, mert egy el­fe­le­dett regény friss újra­ki­adása), in­nen már egye­nes út ve­ze­tett az 1001-ig.

– Honnan jött az alapötlet? A gyorsaság, naprakészség igénye szülte?

– Azt vet­tem észre ma­ga­mon a kétez­res évek végén, már két kri­ti­kakötet után, hogy működne ben­nem ol­vasás közben továbbra is a kri­ti­ku­si-ol­vasói ref­lex, de a sok egyéb el­fog­laltság mi­att már sok­kal ke­ve­sebb kri­tikát írok meg, mint ahány ott van a fe­jem­ben. Az a ma­gam elé tűzött cél, hogy csak tíz mon­da­tot kell megírnom, fel­sza­badított, mert tíz mon­da­tot tech­ni­ka­i­lag egy-két óra alatt ak­kor is meg le­het írni, ha amúgy szöszöl raj­tuk az em­ber. Az on­line tér be­lakása volt a másik ki­in­dulópont, és ez feltéte­le­zi va­la­me­lyest a gyor­saságot, nap­rakészséget is. On­line felüle­ten szellősen tördelt, lényeg­re törő íráso­kat sze­ret ol­vas­ni az em­ber, én ma­gam is. Va­la­mi ilyes­mit sze­ret­tem vol­na a tízmon­da­tos so­ro­za­tom­ban, ami a http://reflex.korunk.org/ blo­gon in­dult, később pe­dig az Eiro­da­lom (http://www.eirodalom.ro/ ) il­let­ve a Trans­in­dex (http://ujkonyvek.egologo.transindex.ro/) lett a közlési felület.

– Az egyes könyvek hangulatát úgy is megpróbáltad visszaadni, hogy más művészeti ágakhoz, illetve különböző érzékterületekhez kapcsolódó (hallás, látás, ízlelés) fogalmakkal jellemezted. A saját könyvedhez milyen színt, szókapcsolatot, ennivalót, zenét társítanál?

– Mo­za­ik­tar­ka, sűrű, állófo­gadás-menü. Zene: Omega: Tízezer lépés. Film: The X-Files

– Mi az, amit tíz mondatban el lehet mondani egy könyvről? Értelmezés? Értékelés?

– Egy azon­na­li ol­vasói re­ak­ció, közel az első im­pul­zus­hoz, be­nyomáshoz. A tízmon­da­tok megírásához nem szok­tam újra­ol­vas­ni a köny­ve­ket, mint más kri­tikáim esetében. Igye­kez­tem ugyan­ak­kor ki­emel­ten fi­gyel­ni arra, ami­lyen mon­da­to­kat írok – ilyen rövid műfajnál ez sok­kal szem­beötlőbb. A képzettársításo­kat is azért találtam ki, hogy a tízmon­da­tok mellé létrejöhes­sen még egy asszo­ciációs tér zenékből, fil­mekből, színekből, ami va­la­ho­gyan jel­lemző a könyv­re, amiről beszélek.

– Hogyan válogattad ki, mi határozta meg, hogy mely könyvekről írsz?

– Kortárs ma­gyar ver­sekről és prózákról írtam a legtöbbet, közel nyolc­van szöve­get, de külön gyer­mek­iro­da­lom– és iro­da­lomtörténet-blok­kot is nyi­tot­tam a kötet­ben, hogy job­ban el le­hes­sen iga­zod­ni ben­ne. Van per­sze néhány ka­kukk­tojás is, majd az ol­vasókra bízom ezek fel­fe­dezését. Egy­faj­ta szak­mai de­formáltságtól sújtott szub­jektív ol­vasónapló azért ez leg­inkább, 2011-től 2017-ig írt szöve­gek­kel.

Kérdezett: Zsidó Ferenc

Forrás: eirodalom.ro

2017. október 8.

Szóljon hozzá!