Nászta Katalin: Avar

ó milyen utálatos mondod
öreg lett még csak nem is fehér
piszkos ősz színe van a hajának
pedig ott zeng alatta az ősz
minden buja árnyalata
de téged csak a felszín érdekel
az avar, amin végigtaposol
a göröngyök, a foltos lombok
átbotorkált utakon
vezető nélkül
vakon
és ha nyomatékot kap a verssor vége
mert így kéri a ritmus meg a rím
mint akibe kardot szúrnak úgy sikoltasz
hagyjuk a fenébe
és elnémulnak a nagyharangok
elzúgták már a magukét
a nincs kinek és nincs miért most végre
pontot tehet az út végére
feketét
nagyot

2017-10-01

2017. október 8.

Szóljon hozzá!