Gergely Tamás: Tömlő szíve

Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradtsága szívéből továbbra is áradt.
„Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején.
Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradtság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt duda, abból, mintha szél fújta volna, jobbra indázott az a fekete porra hasonlító.
De hogy annyi benne volt, s még nincs vége. „Össze volt préselve?”, töprengett.
Pánikba esett: “Sosem lesz vége?”

Forrás: Lenolaj.hu

2017. október 10.

1 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    Nagyon tetszik

Szóljon hozzá!