Farkas József György: Bolyai Farkas – Göttingen

A két Bolyai közül az apa, Bolyai Farkas (1775–1856) több mint fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként. Ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért, miközben más tudományterületekkel, illetve művészetekkel is foglalkozott.
Előbb, 1781-től a nagyenyedi kollégiumban diákoskodott, ahol kitűnt tehetségével: rövid idő alatt megtanult latinul, görögül, héberül, románul, később németül, angolul, franciául és olaszul.
Kolozsvári évei után külföldi tanulmányútra indult, 1796 októberében beiratkozott a göttingeni egyetemre, ahol matematikát tanult.

Baráti kapcsolatba került a világhírű matematikussá vált Carl Friedrich Gauss-szal, aki viszont később lekezelően nyilatkozott az ifjabb Bolyai, János valóban korszakos eredményeiről.
Bolyai Farkas táblája – német keresztnévvel – régi lakóhelyének falán őrzi “göttingai” tartózkodásának emlékét.


Visszatérve hazájába előbb Kolozsváron működött, majd 1804-ben a marosvásárhelyi kollégium matematikaprofesszorának hívták meg. János fia nevelésére sok gondot fordított, matematikára saját maga tanította. Még göttingeni évei alatt kezdett el foglalkozni Euklidész ötödik posztulátumával, amelyet a többi axiómából levezethetőnek tartott.
Főműve, a Tentamen két kötete 1832–33-ban jelent meg. Az 1851-ben napvilágot látott Kurzer Grundriss (Rövid vázlat) című német nyelvű művében összefoglalta főbb matematikai gondolatait, és párhuzamot vont fia és az orosz Lobacsevszkij munkássága között. Emellett írt verseket és drámákat, fordított angolból és németből is. Sajátosan fanyar humorú ember hírében állt: végrendeletében mindenkinek hagyományozott két órát, amit otthon hasznosan eltölthet, ahelyett, hogy őt kísérné ki a temetőbe.

/Köszönöm Rab Irén göttingeni magyartanárnő segítségét./

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2017. október 11.

Szóljon hozzá!