Szente B. Levente: Bolyongások

amikor a rózsák álomba merülnek
és mint a tejfehér köd
lassan kavarogva búcsút intenek
belepik a vérző leveleket

amikor már lemarta a rozsda ősz tincseid
és szegény a szó – csak alamizsna
szájakban az elfeledett kincs
túl a sebző dalokon szívedben vajon mi tajtékzik

a pillanat hogy szerettél éltél
a puszta tündéri lét hol lebegtél ölben
fákban kecses virágillatok harmatos egén
könnyeidben vajon még egyszer újjászületnék?

2017. október 12.

Szóljon hozzá!