Ferencz Imre: Szederinda

1.

Szeptember végén születtem,
Szent Mihály havában, a Mérleg jegyében.
Szeptemberben szedret szedek.
Ilyenkor rám csavarodik a szederinda:
a kezemre bilincset vet
a lábamra béklyót köt,
a nyakamba hurkot dob…

Gyermekkoromban egyszer
egy veder szederrel
cipekedtem a havason az átvevőhöz.
A zsebemben egy vagyon volt
az a tizennyolc lej,
amit az átvevő adott…

Látod kedvesem,
most már hazahozom
a szeptemberi szedret,
és befőzöd…
De most is, mint máskor,
rám csavarodik a szederinda,
a kezemre bilincset vet,
a lábamra béklyót köt…

így ölel engem magához a szülőföld.

2.

Finom a szederből készült befőtt.
Fanyarédes, fényesen fekete.
Ehetek belőle reggel, délben, este.
Ehetek belőle
az év mind a tizenkét hónapjában,
mind a négy évszakában…

És lehet, egész esztendőben
eszembe sem jut a szederinda,
amely a derekamra csavarodott,
amely a kezemre bilincset vetett,
amely a lábamra béklyót rakott,
amely a nyakamba hurkot dobott…

Nem, nem jut eszembe a szederinda,
mely átszövi a Mindenséget,
és nemcsak szeptemberben,
hanem mind a tizenkét hónapban,
mind a négy évszakban felém kúszik…

Nem, nem jut eszembe a szederinda,
amely észrevétlenül,
alattomosan kapaszkodik fel
a tömbház oldalán,
és a harmadik emeleten végül
rám talál…

Forrás: Hargita Népe, Műhely, 2017. október 6.

2017. október 12.

Szóljon hozzá!