Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Florentino első látásra beleszeret Ferminába. A gazdag kereskedő azonban nem hajlandó gyermekét szegény hivatalnokhoz adni. Hogy elszakítsa őket egymástól, Ferminát másik városba költözteti. Kezdetben a két fiatal még levelez egymással, de az évek múlásával a lány feleségül megy a jómódú orvoshoz. Dr. Urbino sokat tett a Cartagena városát pusztító kolerajárvány megfékezéséért. Miközben Fermina elfeledkezik volt szerelméről, Florentino sosem felejti őt. Megszállottan keresi a szerelmet, de képtelen szabadulni Fermina emlékétől.
A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart.
A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk. (Moly.hu)

Nagyon érdekes a mű modalitása, a regényhez való szerzői viszony meghatározatlansága. A művet komolyan véve lehet az igaz szerelemről szóló műként olvasni (vagyis a szerző komolyan gondolja, hogy létezik ilyen nagy szerelem), de értelmezhetjük ironikusan is (a szerző maga sem gondolja komolyan, inkább csak eljátszik a vággyal, hogy higgyünk a szerelem mindent legyőző erejében).
A regény egyszerre állítja és meg is kérdőjelezi témáját, az egész életen át tartó szerelem létét. Florentino Ariza számára Fermina Daza iránt táplált érzelmei semmit sem változnak az évtizedek során, Fermina Daza számára viszont az öregkori és a fiatalkori Florentino Ariza két különböző ember, akit gondolatban nem tud összeegyeztetni (erre utal az is, hogy soha nem beszél Florentinóval a fiatalkori szerelmükről).
A műben fontos téma az öregedéssel való szembenézés, az öregséggel kapcsolatos magatartási lehetőségek tárgyalása. A regény első fontos eseménye, a fényképész halála, ami látszólag semmilyen összefüggést nem mutat a későbbi történettel, ezért válik fontos motívumává a regénynek. A fényképész nem fogadja el az öregséget, a halálba menekül előle. Ez egy elfogadható döntési lehetőség, de a regény témája éppen az ellenkező választást tárgyalja: az életet az öregséggel együtt kell elfogadni. Ami az élethez tartozik, az minden fontos, és nem szabad lemondani semmiről. Ahogy az utolsó oldalakon olvashatjuk: „nem annyira a halál, mint inkább az élet határtalan”.
Szintén fontos alapgondolata a műnek, hogy az élet, a létezés túlságosan gazdag és kiismerhetetlen ahhoz, hogy higgyünk az általános szabályok, az egyértelműen érvényes életvezetési elvek létében. Amikor Florentino Ariza több száz szeretővel való együttléte után, mint nagy tapasztalatokkal rendelkező férfi, elhatározza, hogy ír egy könyvet a nőkről, barátja lebeszéli a gondolatról, mondván, hogy “az egyetlen dolog, amit a szerelemről tudni lehet, hogy az élet megtanulhatatlan.”
Jellemző a regényre, hogy a legmagasztosabbnak tűnő dolgok az alantasakkal együtt válnak témává. Florentino Arizának pl. az első találkozásukkor el kell rohannia az idős Fermina Dazától, mert nagy izgalmában nem tud parancsolni a záróizmainak. Ez nem jelent cinizmust a szerző részéről, inkább arról van szó, amire fentebb már utaltunk: ami az élethez tartozik, az minden elfogadható, elfogadandó és tiszteletre méltó.
„Az évek során, ha különböző utakon is, de mindketten eljutottak ahhoz a bölcs felismeréshez, hogy másképpen nem megy: vagy így élnek együtt, vagy sehogy, vagy így szeretik egymást, vagy sehogy, mert a szerelemnél nincs nehezebb dolog ezen a világon.”
 
Ha röviden akarnám jellemezni a regényt, csak ennyit mondanék: a világ egyik legszebb romantikus története Latin-Amerika nagy mesélője, a stílusteremtő Gabriel García Márquez tollából. Azonban a világ nem ilyen egyszerű, s vele együtt maga a regény sem az.

A Száz év magányért már irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott író 1985-ben jelentette meg élete e másik meghatározó művét, amely csak három évvel spanyol nyelvű kiadása után, a különböző nyelvű fordítások elkészültével vált sikeressé. A regényből azóta filmet is forgattak Mike Newell rendezésében, ám a mozi hatalmas bukás volt szerte a világon, hála a legnagyobb kritikusnak, az olvasóközönségnek. Hisz egy film az írott műben megjelenő hangulatot aligha adhatja vissza, főleg egy ilyen elvarázsolt, évtizedetek átölelő, szerteágazó történet esetében nem. A nagyepika felé erősen hajló mágikus realista mester egy rendkívül különleges, a romantikus történetnek remek táptalajt nyújtó környezetbe helyezi a bonyodalmat, amelynek alapvető vonásai meglepően egyszerűek.

Az ifjú távírdász, Florentino Ariza, egy pillanatnyi benyomás hatására szeret bele Fermina Dazába, az elkényeztetett úrilányba, aki tapasztalatok híján kezdi viszonozni a hamarosan levelezőtársává váló eszményített férfi érzelmeit. Szerelmük természetesen nem teljesülhet be: a lány apja a számára kedvezőtlen házasság helyett inkább békés, nyugodt életet igyekszik adni gyermekének. Hozzáadja Juvenal Urbino doktorhoz, akihez ugyan hűséges marad egy fél évszázadon keresztül, de sosem felejti el a másikat. Furcsa belegondolni abba, hogy miért érdekel ez egy európait, ugye? Átlagos szerelmi háromszög, még csak különösebb csavar sincsen az alapötletben, mégis egy szenzációsan megírt regény, amely minden generációt képes magával ragadni.

Hogy mi a titka? Nélkülöz mindent, ami ezen a romantikátlan kontinensen nekünk mégiscsak eszünkbe jut a romantikáról. A mágikus történetmondó a dél-amerikai álomvilág színes, eleven kultúrája köré építi fel ezt az ötven éven át tartó szerelmet és hűséget úgy, hogy a túlzott romantikával szembeni kritikával fellépő európai szemében sem kelt visszatetszést. A több szálon futó cselekmény alakítása, amely a lehető legszerteágazóbb, szinte pontos képe egy század eleji dél-amerikai városkának. Egymás mellett látjuk a vágyakozó Florentino Ariza kicsapongó életét, amelyet egy viszonzatlan szerelem nehezít meg, és Fermina Dazát, aki házassága mind az ötven évében hűséggel fordult férje, a rendes polgári életet élő Juvenal Urbino doktor felé.

Érdekes, Márquez mennyire eltérő jellemeket szólaltat meg a műben: Florentino Ariza a művészlélek pontos képmása: teljes létbizonytalanságban él, sosem tudja épp merre tart és csak egyetlen dolog, a Fermina Daza iránt érzett szerelem vezérli tetteit, még szeretőinek folyamatos váltogatása közben is. Fermina Daza vele szemben nyugodt, hűséges típus – aki nem él meg akkora mélységeket sem szerelemben, sem másban, mint Florentino Ariza. Szolgalélek, aki hátországot biztosít sikeres férjének, neveli a gyermekeit, és eközben elfelejtkezik önmagáról. Szertefoszlott álmok, hiába való vágyak állnak szemben a tiszta hűséggel és alázattal, ha róla beszélünk.

A regény cselekményének harmadik legnagyobb mozgatója, a legérdekesebb figura, Juvenal Urbino doktor. Az európaiakhoz, és így hozzám is oly közel álló karrierista orvos a siker és tehetség jelképe. Eredményesen küzd a címben szereplő kolerajárvány ellen, rengeteg pénze és kapcsolata van, nagyvilági ember, aki ha kell, képes visszatérni saját kis birodalmába, amelyet szintén kapcsolatai révén épített ki. Számomra, paradox módon, a legellenszenvesebb és legszimpatikusabb alak is ő volt a történet folyamán: a törtető doktor jelképeként került az események menetébe, és egy szánalmassá váló kis öregúr képében vonult ki abból.

A doktor halála után pedig eljött a bonyodalom végső megoldása is: Florentino Ariza, mintegy koronaként hosszú életére, végre megkapta azt, akire ötven éven át várt, és annak ellenére, hogy az író mindvégig bizonytalanságban tartott minket a végkifejlettel kapcsolatban, mégis nagyon kiszámítható volt a befejezés. Az én végső következtetésem a regénnyel kapcsolatban az, hogy Márquez egyik legjobban kidolgozott, leghitelesebb munkája, melyet nem véletlenül zár a szívébe mindenki, aki elolvassa. Ha maga a történet nem is a legötletesebb írói fogás, a megmunkálás mindenképpen az: kellemes utazás számunkra a dél-amerikai világba, ahol Európában soha meg nem tapasztalt érzelmek és élmények várják az olvasót… (Fábián Janka)

Összeállította Kerekes Tamás

2017. október 27.

Szóljon hozzá!