Farkas József György: Wesselényi Miklós – Jeseník

Az ismert észak-csehországi fürdőhely, Jeseník (eredeti német nevén: Gräfenberg bei Freiwaldau, 1947-ig pedig Frývaldov) jelképe az oroszlán, amelynek szobrát az ott megfordult, gyógyulásukért hálás magyarok állíttatták fel. A Priessnitz-féle vízkúra szülőföldjén (a valamikori Osztrák-Sziléziában) olyan neveket őriznek a vendégkönyvek, mint Széchenyi Istváné, Tompa Mihályé. Az üdülőhely leghűségesebb magyar látogatója (életének utolsó éveiben lakója) báró Wesselényi Miklós (1796–1850), az „árvízi hajós” volt.

A reformkor kiváló alakja, az ellenzék egyik fő szervezője nyakába hűtlenségi pert akasztott a bécsi udvar, s a kirótt börtönévek alatt megroppant legendás ereje, romlani kezdett a látása. Jeseníkben keresett gyógyulást, 1848–1850 között pedig oda vonult vissza „önkéntes száműzetésbe”, megvakulva.


Első látogatása idején vetette fel, hogy a lengyelek, a csehek és a franciák példáját követve, a magyar vendégek is emeljenek ott emlékművet. A kezdeményezés meghallgatásra talált, 1840-ben már állt az ércoroszlán, Ludwig von Schwanthaler müncheni szobrász alkotása. A talapzat oldalát Vörösmarty Mihály strófája ékesíti:

»A’ vaddal köz italt megkezdé vetni az ember
‘S gőge’ fejében kór agg leve és nyavalás
Priessnitz visszaadá a’ víznek régi hatalmát
’S ősi erőben kél újra az emberi faj.«

A magyar oroszlán hamarosan a legnépszerűbb emlékmű lett Jeseníkben, motívuma díszíti a szuveníreket, az éttermi tárgyakat, szalvétákat. A szobrot a legtöbb vendég felkeresi, a helyi hagyományok szerint ugyanis a férfi, aki megsimogatja, visszanyeri régi erejét…

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2017. november 13.

Szóljon hozzá!