Laczkó Vass Róbert: Hazafelé

zabolázatlan gondolattal
mintha valakire várnánk
betereljük a szavakat

kalászosodik a szomorúság
ahogy mind hosszabb lesz az árnyék
mely toronyiránt mutogat

lekönyörögtük csillagát
hogy bőrünkre pörkölődjék
hamvát is kiérdemeltük

már mindegy hogy kinek fájhat
ami nem növesztett szárnyat

a világ terített asztal
egy ölelés megvigasztal

mikor a sorsunk elapad
összetörjük a poharat

2017. november 13.

Szóljon hozzá!