Székedi Ferenc: Könyvek között

Amint péntek délelőtt nézelődve, beszélgetve a marosvásárhelyi könyvvásáron kóvályogtam ezernyi meg ezernyi könyv, sok-sok ismerős író, költő, szerkesztő és újságíró között, eszembe jutott, milyen nagy bajban lennék, ha valaki most megkérdezné: melyik a kedvenc könyved? Hiszen az olvasó ember számára soha nem lesz egyetlen könyv a kedvenc, hanem az olvasás szenvedélye mindig is címek, témák, szerzők hosszú láncolatába kapaszkodik, valamiféle olyan függőséget alakít ki, amelyben nem annyira a könyv, mint maga a cselekvés, az olvasás válik főszereplővé. Melyik a kedvenc könyved? Nyilvánvalóan a választ le kellene szűkíteni, be kellene skatulyázni valamiféle olyan dobozokba, amelyeknek egyikén azt írja, hogy szépirodalom, a másikon, hogy művészetek, a harmadikon, hogy kedvtelések, a negyediken, hogy média, és így tovább. Az igazság az, hogy mostanában egyre többet olvasok médiáról és amint ezt teszem, mindegyre eszembe jut Orwell, akinek a zseniális 1984-e, ki tudja már hányadik kiadásban, angolul-magyarul természetesen itt is újra kapható, és felsejlik bennem egyik mondata: „Az újságírás lényege megírni, amit valaki nem akar nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda.” És elgondolom: határon innen és határon túl vajon a nagyközönség mennyire ismeri és mennyire ért egyet ezzel a mondattal, amely mindenkor és minden korban a közösséget szolgáló újságírás sarkigazságát fogalmazza meg? Vagy egyáltalán, a nagyközönségnek szüksége van még a médiának arra az úgymond „őrkutya” szerepére, amely a nép nevében számonkérheti az ő adójából élő, az ő közpénzeit költő országos és helyi hatalmasságokon, hogy mit, miért és hogyan tesznek? Vagy megelégszik azzal az úgymond tájékoztató jelleggel, azzal a hatalomtól az átlagemberig tartó közvetítői szerepkörrel, amelyben egyszerű lejegyzővé, idézgetővé válik az önállótlanságra itélt újságíró, vagy amolyan stilizált mikrofonállvánnyá alakul a csupán hangzatos szövegeket rögzítő, és soha, semmire rá nem kérdező rádiós- és a tévé riporter?
„Az újságírás lényege megírni, amit valaki nem akar nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda.” Igen, ezt írta le valamikor Orwell és jó, ha belátjuk: az lenne az igazi, az lenne a valóban demokratikus társadalom lényege, ha ezen az elvi alapálláson a világháló, a képernyős olvasás, a mobiltelefonos hallgatás vagy nézés, a sok-sok közösségi oldal, a mindennapi tartalomgyártás sem módosítana. „A megtévesztés korában az igazmondás forradalmi tettnek számít.” Valamiféle hihetetlenül éles jövőbelátással ezt is Orwell fogalmazta meg és bizony nagy-nagy szükség lenne anyanyelvünkön is a hasonló forradalmi tettekre. Még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a maga pénzügyi hátterével a média nyakát ugyanaz a hatalom szorongatja, amely bármiféle nézetet a maga szájaíze szeretne átiratni vagy átbeszéltetni.
Nem egyszerű. Mint ahogyan nem egyszerű eligazodni ezen a marosvásárhelyi könyvvásáron sem, amelynek egyik rendezvényébe néhány percen belül jómagamnak is be kell szállnom. Ezért hadd tegyek itt pontot azzal a bizakodással: ahogyan a könyvek sem hulltak önmaguk porába, azaz a Gutenberg-galaxis fényei még távol állnak az elsötétedéstől, ugyanúgy eljön még a nem-propaganda-média feltámadása is.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása / Vélemény, 2017. november 17.

2017. november 18.

Szóljon hozzá!