Kárpát-medencei vallomások Ady Endre centenáriumán

az Igaz Szó és a Korunk 1977-es emlékszámai alapján

Szemelvények

Balogh Edgár, Bálint Tibor, Bodor Pál, Bori Imre, Dan Culcer, Domokos Géza, Paul Drumaru, Franyó Zoltán, Horváth Imre, Lászlóffy Aladár, Ion Minulescu, Nagy László, Aurel Rău, Saszet Géza, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István, Marin Sorescu, Terényi Ede, Tóth István, Veigelsberg Emma

                                                                                                                           Ady-értékeléséből

Emberi mivolta életében azért volt jelentős, és mutatkozik ma is magával ragadónak, mert egyesült benne valamennyi tulajdonságunk – jó is, rossz is vegyesen – , ám mindig a mérleg mutatójának az igazság, egészség felé billenésével. (Szemlér Ferenc)

Az esztétikai fanyalgók zsörtölődése: potomság az Ady műve körül nyíltan-burkoltan föllobbanó ellentétekhez képest. Melyik Adyt koszorúzzuk? A szociális igazságtalanságok ostorozóját csupán, vagy a teljes Adyt, a társadalmi és nemzeti univerzum Prométheuszát. Mert Ady több, mint amennyit a változó korszakok hagyományszűrő gépezetei a köztudatba pumpáltak. (Sütő András)

Az Astoria-kávéház falán levő emléktáblán a felirat mind többekkel tudatja, hogy ide is járt Ady. Városunk vendégei gyakran megállítanak: hol az Ady-múzeum? Mások viszont azt kérdezik: ismertem-e Adyt? A kérdezők elárulják, hogy nem tudják: azon a »játszótéren«, ahol Ady »labdázott«, az én nemzedékem csak »labdaszedő gyerek« lehetett. (Horváth Imre)

A költőből legkorábban a nevének fogadnak szót: egyszer csak felkerül a falakra: Ady-tér, Ady-utca, Ady-líceum, Ady-mozi, Ady-könyvtár. Minél nagyobb egy életmű, annál biztosabb, hogy ez az egy szó, legelső szó is tanítás immár. Ady neve már ilyen pontos, világos, egyszavas kiáltványunk. (Lászlóffy Aladár)

A szabadsággal mérhető emberi teljesség és teljes emberség önteremtő harcaiban mind biztatóbban szól hozzánk Ady Endre hangja, ki a verset tartván szolgának, vállalta volna hulltával hulló verseinek sorsát is, de sohasem a maga szolgaságát. Hanem másként lett: a versek ura verseivel együtt kifogott a halálon, és ki tudja, talán örökkön rohan előre az élők seregeivel. (Szász János)

Hiába a konok vagy bús arcú Ady-szobrok a tereken, hiába az Ady-múzeumok áhítatos csendje, mindhiába az évfordulókat köszöntő díszkiadások. Adyt, az éles szeműt nem csaphatjuk be velük. Azt követeli, hogy miként ő ajánlotta a Nagyúrnak ama életparton, lékeljük meg a fejünket, hogy láthassa, hány pénzt érünk. Tudunk-e merni és cselekedni, hasznosat, szükségeset, tehát értelmeset, vagy olyanok vagyunk, mint a századelő »csöppet sem politikus« szocialistái, akik az »adott körülményekkel, a valósággal harcolni, egyezkedni nem akarnak«. (Domokos Géza)

Semmi kisszerű – akárcsak az istenek birodalmában. Tűzvilág az övé – nem jut benne hely virágoknak, madrigáloknak, pillangóknak… (Aurel Rău)

Szeretném, ha nem szeretnék őt azok, akiket ő ma gyűlölne. (Bodor Pál)

Az élet szerelmese többnyire halálfélelemben élt; az életért és nem az élettől rettegett… életének szinte mindegyik szakaszában másokért és nem magáért rettegett elsősorban ez a »millió gyökerű« élet. (Tóth István)

Bárhol éljen és bármilyen nemzetiségű legyen is valaki, lehetetlen nem szeretni azt, aki így határozta meg önnön hangját: »Ha én sírok, a nagy Élet sír, / Múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok, / Az eleve-elrendelés zúg, / Ha én fájdalmasan kiáltok.« (Marin Sorescu)

Élete a váteszé volt és halálával is a végzet teljesedett be rajtunk. Akkor jött közénk, , amikor a kunsági süket fülek még meg sem hallották a történelmi kataklizma földalatti moraját és akkor távozott el közülünk, amikor egy egész világ összeomlását szimbolizálja szomorú pusztulása. (Franyó Zoltán)

Általa értettem meg, mit jelent meghaladni korodat, milyen fájdalmas megpróbáltatás egy léleknek az előítéletek nyűgéből kiszabadult gondolkodás, az erőfeszítés, hogy teljes józansággal éld át jelenedet, gondolataiddal szüntelenül a jövő felé fordulva. (Dan Culcer)

Forrás: Igaz Szó, 1977 / 10. szám


 

Egy költői korszak zárult le 1919-ben, halálával: a magyar polgári korszak lírája vele jutott delelőjére — akik utána léptek fel, tovább képviselték ezt a lírát, a teljességnek a gazdagságát azonban már nem adatott meg nekik ismerni. (Bori Imre)

Egy-egy részlet kiragadásával és általánosításával meg-megjelent a köztudatban a nyugatos Ady, a vallásos Ady, a halálvirágos Ady, a szex Ady, a mámoros Ady, a dekadens Ady… megannyi torzító kivonat a Minden Adyjából. Hiszen Ady utóéletében még olyan kísérlettel is találkozunk, amely az ellenforradalom szülte neobarokk urizálás szekerébe akarta fogni emlékét és örökségét. (Balogh Edgár)

Akik Ady Endrét az öröklétben sértegetik, a tőrdobálóknak ne legyen irgalom.
Nem fönséges, nem szent merénylők, csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők. Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást beállnak a gyötretőkhöz. Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger. (Nagy László)

Adyt fordítva nem mondhatom el Schöpflinnel, hogy »az irodalomról való egész felfogásom módosult e hatás következtében«, ha nem egyébért, már csak azért sem, mert egy József Attila vagy még közelebbről Szilágyi Domokos költészetén innenről nézve az Ady újszerűségéhez való viszonyulás már más; újítói jelentősége csak az irodalomtörténetben marad érvényes. Igazi újdonsága, amit akárhányszori olvasásakor is érzünk, a magával szembeni: a belső megújhodás állandó képessége. (Paul Drumaru)

Ady Endre! Ady Endre! Halld meg szavunk fenn az égi szférákban! Neked két hazát adott végzeted, mert Románia is fiának adoptál, magának követeli a magyar nyelven zengő világhírű költőt. Az övé is vagy, ha magyarul énekeltél is, és mi éppoly büszkék vagyunk arra, hogy van egy ilyen, a népek lelkébe világító szellemünk, mint másik hazád, Magyarország. Román és magyar megértőid gyújtják még ma hódolatuk tüzét dicső emlékednél, mely élni fog minden időn át! Vajha e megható beszédnek hullámai eljutnának mindazoknak a lelkéig, akik még ma is nem a közös egyetértés megteremtésében, hanem az ellentétek kiélezésében buzgólkodnak. (Ion Minulescu * Elhangzott 1924. július 21-én Érmindszenten az Ady-szülők aranylakodalmán. / Az Emlékfüzet a zilahi és érmindszenti Ady ünnepekről. 1924. július 20. és 21. Zălau — Zilah , 1924. című kiadvány alapján)

Ő úttörője volt annak a modern mozgalomnak, amely véget vetett a hazafias ditirambusok, a primitív, hamisan csengő szerelmi dalok, az à la bohème, művészi tudatosság nélkül összefércelt novellák és más műfajok hasonló termékei sokáig tartó, szinte véget nem érő virágkorának. Ott, ahol elhasznált szavak, semmitmondó jelzők feledtették el az olvasást, újszerű ritmusok sodró lendületével kellett a vonakodót arra késztetni, hogy újra megpróbálkozzék az olvasással. A magyar irodalomnak ebben a legújabb szakaszában, amelyről beszélünk, Ady Endre ritmusai gondoskodtak erről, s kortársai az ő révén tanulták meg ama többi modern költőt is olvasni, aki fellépésében csöndesebb, kevésbé hatásos és kevésbé feltűnő. (Veigelsberg Emma / szerző a nyugatos Ignotus Budapesten élő huga, akit egy szöveggyűjtemény erdélyi szász írónőként említ – tévesen)

A magyar líra kényes, büszke pávájának szinte tékozlón tépte ragyogó tollait, s szórta a jövő szelébe, mely tovább örvénylik e tájon emberöltök sora fölött hitet éltetőn. Mert — hadd mondjuk vele —: »lám még mindig élünk«, igen, ez a helyzet velünk: itt Európában, és itt Zilahon is. (Szilágyi István)

Verseit félrevonulva, ijedt örömmel olvastam, mint aki nemcsak egy óriási szív harangvirága alatt rejtőzik, amelyen átremeg a költői erő fénye, de részese valami örök titokzatosságnak is. »Igen: élni míg élünk, / Igen: ez a szabály. / De mit csináljunk az életünkkel, / Ha fáj?« — visszhangoztam később az ő kérdését. (Bálint Tibor)

A förtelmes dolgok közt is a legförtelmesebb a művészetért való öncélú rajongás. Aki a szép dolgok örökös vonzásában él, örökös kibúvót talál arra, hogy nem kell részese legyen az élet teljességéért vívandó harcnak, hiszen bírája lehet! Pedig a művészet — Ady úrral mondom — ugyanaz a mindennapi megkoszorúzása agyvelőnknek töviskoronával, és önbeoltás az emberiség minden mérgező bajával. (Saszet Géza)

Ady — számomra — ultramodern hangzásképek komponistája: kortárs zeneszerző. Hangzásélményeinek újszerűségére csupán most kezdünk felfigyelni. És most ismerjük fel, hogy ezt a hangzásvilágot csak a legmodernebb zene eszkötárából választott kifejezési eszközökkel lehet tökéletesen visszaadni…Túlzás Adyt modern zeneszerzőnek megtenni? Feleletül hallgassuk meg egyik versének zenéjét (nem véletlen, hogy Bartók felfigyelt erre a versre): »Hallottátok már? / Ősszel, amikor kavarog a köd, / Az éjszakában valaki nyöszörög. // Valami dobban. / Valaki minden jajt összelopott, / Valaki korhadt, vén deszkákon kopog.« (Az őszi lárma)… A zenéhez konkrét hangélményekre van szükség, inspiráló hangélményekre, hangzásimpulzusokra. Ady az a költő, aki bőven halmoz fel verseiben ilyen zenei impulzusokat. (Terényi Ede)

Forrás: Korunk, 1977 / 9. szám

Szentes B. Lajos illusztrációja Ady Búcsú című verséhez – Korunk, 1977, 9. szám

ADY ENDRE: BÚCSÚ

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. – A szerelem lángja
Addig tart, míg az ifjuság.
Sírján a meghalt ifjuságnak
Letörtem egy édes leánynak
Meghalt szerelmünk ciprusát.

E cipruság utolsó dalom,
Elzengem ezt is még neked,
Benne sír lelkem régi álma
S drágán megváltott szabadsága
Bezárult édenkert felett.

Lelkem szabad. Fakó világban
Repülhet, szállhat szabadon.
Nem kötik már a régi vágyak,
Romjain egy letűnt világnak
Elzengtem utolsó dalom.

Lelkem szabad. Feloldva minden,
Mi szárnyait leszegezé.
Repülhet már a magas égig
Vagy egy kopár temetőn végig –
Most ásott, néma sír felé…

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj… óh, bár véle szállna
Egy üres élet végső lángja,
Míg elcseng utolsó dalom!…

2017. november 22.

Szóljon hozzá!