Erdélyi Krónika: Kolozsvár cigány népessége II. József korában

Erdélyi Krónika-illusztráció

Az erdélyi történelemtudományi portál, amelynek létezéséről pár hónapja tájékoztattuk az olvasót, most érdekes tanulmányban számol be azokról a körülményekről, amelyek között a XVIII. század végi Habsburg Birodalomban eldöntötték, hogy eljött az ideje számba venni a területén élő cigány lakosságot.

Nagy Pál írása rámutat: az akció “célja a Bécsből, az erdélyi kancelláriától is inspirált szisztematikus letelepítési politika előkészítése volt, amire az elkövetkező években sor is került. A Gubernium tudni akarta a cigányok számát és tájékozódni akart, hogy beletartoznak-e a társadalmi hierarchiába, ellenőrizhetők és adóztathatók-e. A fiskális cigányokat nem kellett összeírni, róluk rendelkezésre álltak a Fiscusnál a külön kimutatások.” A tanulmány arra is rámutat, hogy “összességében az erdélyi városok közül Brassóban és Nagyszebenben élt a legtöbb cigány. Az összesítés szerint Kolozsváron a cigány családfők száma 75, a lelkek száma pedig 119. Utóbbi a családhoz tartozó férfi és nő családtagokat jelentette. “

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható, az Erdélyi Krónika portálon

2017. november 30.

Szóljon hozzá!