Szente B. Levente: (üresedő lelkünk romos oltárán)

és a kenyér mindig elfogy,
csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad.

kíméletlenül, mint az idő, úgy változik
markolatán az ujjlenyomat hangulat.

a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is:

másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.
egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán.

és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején.
a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán.

kenyér. kés. Ujjlenyomat.

2017. december 7.

Szóljon hozzá!