Ady Endre beszól… (4)

Azok az emberek, kik magukat nagy gondolkozóknak tartják, szeretik a mi korunkat átmeneti kornak tekinteni, melyben ezer új eszme és törekvés keres kibontakozást, s az emberiség hihetetlen sok táborra oszlik.
Ez volt az én hitem is még akkor, mikor magam nagy gondolkozónak tartottam. Bizonyos korban minden ember táplál magáról ilyen véleményt. Ez az a bizonyos Sturm és Drang korszaka.
Azóta rájöttem, hogy az emberek világért sem oszolnak annyi sok táborra. Nem. Az emberiségnek csak két faja van. Az egyik, amely drámákat ír, a másik, amely drámákat nem ír.
Ez utóbbiaknak a száma nap-nap után csökken. Így hát nagyon félő, hogy úgy jár a drámaíró emberiség is, mint a magyar parlament: nem lesz ellenzéke. (Drámaírók / Debreczeni Hírlap 1899. április 13.)


Halálos vétek lenne vívmánynak tekinteni a tiszta választásokra irányuló törekvést.
Az erőszakot lerázni magunkról a legtermészetesebb önmagunk iránt való kötelesség, de önmagunknak állítanók ki a szegénységi bizonyítványt, ha jogszerző vívmánynak tüntetnők fel azt, ami bennünket a legszentebb törvények szerint megillet. (Tiszta választások / Debreczen 1899. április 26.)


Jajgatunk, panaszkodunk, de mindent megszavazunk. (A hétről / Debreczen 1899. április 29.)

Folytatjuk

Ady Endre utca Balassagyarmaton / Fortepan.hu

2017. december 7.

Szóljon hozzá!