Demeter József: Égtájablakok tükrében – 1

Illan/tó/

„ Kinek szívéből nőtt e satnya fű
s kinek szeméből nőtt ki ez a másik.”
Jékely Zoltán

Örömkönnycsepp-csöpp
Illantó – sose feledi szemem.
Szívtükrös édeni álom –
Harmatcsöpp-csepp – zöld
Fűszálon, nem satnyásan –
Ifjú szerelem. Hó-
Harmat-ár –
Ősz-fűszálon,
Bánat-könnyedébben, hej!
Öreg szerelem. El –
Azért, hogy! Vissza-
Vissza – csak a zöldre,
Csak-csók. Csakis? A
Száraz pedig, mint!
Szeme a körforgás
Szép őszének – /vén-
Asszonyok nyarán/, mind-
Annyiunk életében –
Véglegesen. Le… Igen-
Ám no, hogyha! Csöppre-
Csöpp, csepp-csöpp,
Hallga csak, hej,
Helga, hallga!
Szomjúság a fiatalság,
Gyötör, mitől, illan újból –
Hova-fel a hő, hahó!
Egy fűszálon – világgá.
Harmatolni harmatosabban…
Jajbe-zöld a zöld. Fény-
Szerelem. Zöld. Örökzöld-
Ike/bana/ – szőke, vörös, és
Barna. Egeim éjkékellően –
Földi tükörképeiben…
Oda-vissza – röpp! Harmat-
Csöppre. Fény-
Csepp-csöpp. Csobban, ha!
Könnycsepp. Csók csönd…

Utómottó:
„Elment, elment az én párom,
világgá ment egy fűszálon.”
Népdal

2017. december 7.

Szóljon hozzá!