Cselényi Béla: Ó, az a valódi(,) kereskedelmi Angyal…!

Gyermekkoromban hallottam ugyan Isten létezéséről, de csupa ingatag, mesés vagy egzaltált forrásból, amely nem győzött meg. Általában boldog voltam, későbbi létemhez képest mindenképpen az, ugyanakkor úgy hittem, hogy Isten nincs, de ezt nem mondjuk meg anyai nagyapámnak, Apónak, aki vidéki református lelkész. Rosszul esne neki, hogy mi nem hiszünk. Tizenhárom éves voltam, amikor — egy anyámmal való konyhai beszélgetést kihallgatva — véletlenül megtudtam, hogy apám hisz a túlvilágban. Pedig mi értelme lenne az örök életnek? — gondoltam — Az örök élet olyan lehet, mint az örök ébrenlét: végtelenül fárasztó.

Aztán vártam a kereskedelmi Angyalt. Ma is a kereskedelmi angyaljárásban hiszek: valameddig csak be kell nyúlnunk a zsebünkbe, különben csak “munkában a vigasz” az egész. Ami a kereskedelmi karácsonyon túlmutat, az legfeljebb a fára aggatott, fénytelen mézeskalács. A kereskedelmi angyaljárásban hiszek, bár Isten létét már nem tudom és nem is akarom megcáfolni. De ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor minden nap karácsony lenne, mert ilyen-olyan szeretetet minden nap tanúsítunk, de kereskedelmi karácsony csak Jézus Krisztus születésnapja körül van.

Budapest, 2017. XII. 13.

2017. december 15.

Szóljon hozzá!