Ezüst híd–Srebrni most: Mirko Valent verse

Fehér Illés műfordításaiból

Némán szeret az ég – Nebo te nečujno voli

súlyos szerelem száma a hetes.
a téged némán szerető égen olvasható.
a tavaszi zenevásárokon
üldözött Püthagorasz vagyok.
a matematika bűvöletében
part nélküli folyót hódítok:
a kezdet, közép és közép háromrészes téveszméjét.
hiszek a bennünk élő bölcs és kába istenek
által megrendezett véletlenekben.
ezért benned nyugodtan aludtam el.
kemény hölgybimbókról álmodtam,
és lángeszű szenvedélyes teknősökről.
a hiányt az Amadeus klubban és egyébként
a lányokban késsel lehetett vágni
akár a tetszelgő házi kedvenceket.
aludj, némán szeret az ég.
holnap hétkor kamillateát iszunk
és ismét jazzelünk.
a lényeg lassan, sosem szélsebesen terjed.
mi nem az első, az utolsó esély vagyunk.
dobj hetest és mindhalálig szeress.
mikor megláttalak,
két halott hölgyet, két városi vetélést
nyomban elhagytam és szemedbe ugrottam.
mikor megláttalak
a nyűtt trappernadrág agyában elveszett
homályos türkizkéket
próbáltad élesztgetni.
a jeans és csillagok válságát
összeszorított puncival,
kővévált vájatokkal tágranyílt pupillával
az utolsó cigarettával és
a hetedik emeletről ugrásra készen bámultad.
a vasútállomás felé mentél
külcsín: a vonatra Anna Karenina siet.
látvány: Zágrábban a Tito marsall téren
Szent György megöli a sárkányt.
állj meg, mondtam, az öngyilkosság
a romantika tisztálkodási hozadéka
én meg szutykosan egészségesen fiatalon
tizenéves öregen akarlak a sírig kísérni.
és a napra vittelek
mert nem voltál haragban
a virág mellett lépegető istennel.


sedam je broj teške ljubavi.
to piše na nebu koje te nečujno voli.
na sajmovima proljetne glazbe
ja sam progonjeni Pitagora.
supijan od matematike
forsiram rijeku bez obala:
trodijelnu paranoju početka, sredine i sredine.
vjerujem u slučaj koji režiraju
mudri drogirani bogovi u nama.
zato sam mirno zaspao u tebi.
sanjao sam tvrde bore djevojaka,
brzu inteligenciju i strast kornjače.
praznina u klubu Amadeus i ostalim
djevojkama mogla se rezati nožem
kao kućni ljubimci u afektu.
spavaj, nebo nas nečujno voli.
sutra u sedam popit ćemo kamilicu
i opet raditi jazz.
ono bitno buja polako, nikada hitno.
mi nismo prva, mi smo zadnja pomoć.
baci na sedam i grli do smrti.
kad sam te ugledao
odmah sam napustio dvije mrtve djevojke,
dva urbana pobačaja, i skočio u tvoje oči.
kada sam te ugledao
ti si pokušavala oživjeti
još jedan zamagljeni tirkiz
izgubljen u mozgu sušnih traperica.
krizu u jeansu i zvijezdama
promatrala si stisnute pičke,
kamenih vijuga i izbuljenih zjenica
sa zadnjom cigaretom
i sedmim katom pred skok.
išla si prema željezničkom kolodvoru
stil: Ana Karenjina hita na vlak.
pogled: sv. Juraj ubija zmaja
na Trgu maršala Tita u Zagrebu.
stani, kažem, samoubojstvo je
higijenska navika romantizma
a ja te želim prljavu i zdravu i mladu i
staru u dječjoj dobi odlaska na groblje.
i povedoh te u sunce
jer nisi bila u sukobu s bogom
pokraj cvijeća što korača.

Fordította: Fehér Illés

Mirko Valent (Zagreb, 1948)

Forrás: Ezüst híd–Srebrni most

2017. december 24.

Szóljon hozzá!