Mondott vers: Nászta Katalin – ezer sebből vérzel

de nem sírnál
nem sírnál
kőrengeteg mögé bújnál
hogy senki ne találjon
téged
hogy van hát hogy
mégis hallom
zokogásod
a kert alatt?
hova lett a kezedben
szorongatott
virradat?
táncot lejtve ejt a nap
kimaradozik
el-elbújik
hiánya jégszilánkokból
dermedt szavakat
melledre varr
sápadt hidegleléssel
figyellek
néznél vissza már
de te csak előre
tekintesz
mint aki már tudja
tudja már
rá mi vár

2017-12-27

Elmondja a költő

2017. december 30.

4 hozzászólás érkezett

  1. olgapara:

    Csodálatos vers, kifejező előadás.

  2. Nászta Katalin:

    Szívből köszönöm, kedves Olga

  3. Kapui Ágota:

    Minden “megszólalásod” szíven talál. Nagyszerű!

  4. Nászta Katalin:

    Nagyon köszönöm, Ágota

Szóljon hozzá!