Mondott vers: Nászta Katalin – Járd azt a csárdást

mint akin megnyomták a gombot
belém bújt a kisördög
mondanám
de keresztyénként
így nem szólhatok
hát azt fütyülöm
hogy boldog vagyok!
hallom a hangom
fülön csíptem a kószálót
bár mindig itt ólálkodott
hogy ne sirassam
nincs elveszve
csak az idő van kicsit
elvesztegetve
de mivel az is
kordába költözött
ugorj át rajta, nosza
járd kötelein túl
azt a csárdást
ami ott ficánkol lábaidban
és ha majd kifáradsz
jusson eszedbe
nem csak én vagyok
Isten gyermeke
te is az vagy

2017-12-30

Elmondja a szerző

2018. január 3.

2 hozzászólás érkezett

  1. Para Olga:

    Nagyon tetszik. A mondott vers vége , a variáció nagyon jó, figyelmeztetés: “te is az vagy” vagyis az isten gyermeke.

  2. Nászta Katalin:

    Köszönöm, kedves Olga!

Szóljon hozzá!