Nagy László Mihály: Mindenki beszél

A fülkében ketten voltak: az öreg és a tini. Az öreg az elrohanó tájat nézegette, ha meg befele kukkerolt, a tinit nézte. Azt nem zavarta a dolog, rágta a rágógumiját és a fülhallgatójában az ACDC-t hallgatta. Egy idő után az öreg így szólt:
„Fiatalember, egy kicsit beszéljen hangosabban, öreg vagyok és süket.”
A folyosón egy fiatal csajszi fülhallgatójába harsogta véleményét beszédpartnerével, akkora erővel, hogy még az elsurranó táj szomorúfűzfáinak az ágai is az égre meredtek. Egy izominges srác pont akkor surrant el mellette, amikor a kiscsaj azt üvöltötte: „Ha nem tetszik, bekaphatod!” A fiú hirtelen fordult vissza, mustrálgatta a lányt, majd bólintott: „Nekem bejössz, gyere, bekapom.” Majd benyitott a mellékhelyiségbe, ahol egy középkorú ember fejét a bal vállára nyomva halkan motyogott: „Rohamom van, gyógyszer a felső zsebemben”. És ezt többször eldünnyögte. A srác nem értette és rámordult: Kifelé, pisilem össze magam!” Majd becsapta az ajtót…
A szerelvény befutott az állomásra, a hangosbemondó ezt üvöltözte:
– FIGYELEM, FIGYELEM! Vigyázzanak, az első vágány le van zárva, egy fiatalember mobiljáról fülhallgatóval zenét hallgatott, közben a 424-es gyors áthúzott az állomáson, de nem hallotta meg… FIGYELEM, FIGYELEM…
A fiatalember lesegítette az öreget a lépcsőn, aki egyre csak magyarázta, hogy sajnos, mind gyengébben hall, mindenki mond valamit, s bár ő figyelne, de nem érti, amit mondanak, mintha nem is vele beszélnének.
A srác megkérdezte az úriembert aki előttük állt, hogy mi történt.
Az dühösen mutogatott a fülére: nem látod, hogy beszélek?

2018. január 4.

Szóljon hozzá!