Nászta Katalin: Farsang, böjt – szokások kapcsán

(Ézsaiás 58: 4-6)

A böjt nem akkor igazi, ha magunknak kedveskedünk vele. Bár a mértéktelenség ennek az ellentéte, és utálatos, mégsem leszünk kedvesebbek Isten előtt attól, hogy megvonjuk magunktól az eledelt. Hiszen arra teremtette, hogy hálával együk, dicsérve érte őt, aki teremtette mindazt, amit kezünkbe adott, hogy okosan gazdálkodjunk vele. Hanem, ha magadtól azért vonod meg a falatot, vagy mondasz le bármiről, mert nálad nagyobb szükségben lévőt kisegíthetsz, ha inkább oda adod az utolsó falatodat az éhezőnek, vagy téli fagyban kabátod veted le magadról, betakarva a hajléktalant. Ha magadhoz veszed, aki árva. Az a szívbeli böjt, ha azt teszed, amit az Isten csinálna. És tehet is rajtad keresztül.
Sokáig nem értettem és bosszantottak a vallások fogadalmai, hogy most ezért vagy azért ezt-azt nem fogyasztunk, nem csinálunk – de közben senki nem beszélt arról, aki hátra hagyta, ha igaz, így ezt a parancsot. Mint ukázt, hogy ne tessék enni húst negyven napig! És teletömték a bendőjüket addig, nehogy éhkoppon maradjanak. Dőzsöltek, hogy majd koplalhassanak. És utálták az egész ceremóniát, alig várva, térne már vissza az élet a rendes kerékvágásba.
Nehezekké váltak az ünnepek. Nagy megkönnyebbüléssel vettük végre a hétközieket, a napokat, a rendeseket.
Ma már úgy vagyok vele, hogy magamban adok hálát, és elfogyasztom a beijglit, a halászlét, a töltött káposztát, de esszük még év közben is gyakran. Nem tart vissza a szokás, hogy nem szabadna. Isten azt nézi, mi okból-céllal teszünk valamit. A szívünket vizsgálja, hogy hideg vagy forró, a vesénket, hogy hűséges-e még hozzá. A langyos ámenezőt kiköpi. Azt szereti, ha úgy szeretjük, ahogy mi is szeretnénk, ha minket úgy tudnának szeretni. Forrón, vagy sehogy. Minden képmutatás nélkül. Mert akkor tudjuk meg a „miheztartást”, s hallhatjuk meg az Ő szavát is, végül. Az ímmel-ámmal hozzámenőknél szívesebben hallgatta az őszinte kétkedőket. Hiszen mismásolásból nekünk is elegünk van. Legyen fekete vagy fehér az, aki megszólal. Mondjon igen, vagy nemet. A tiszta szóból értünk. A szóvirágos hízelgés nem a mi kenyerünk. A vallomások is legyenek kemények, tiszták. Inkább fájjon az igazság, ebből van kiút, de ne fertőzzön a hazugság. Az megbetegít. Mint amikor a sebet nem tisztítjuk meg, kezelés előtt.

2018-01-04

2018. január 6.

Szóljon hozzá!