Mondott vers: Nászta Katalin – Ölelések (1)

annyi szót írtunk le idén
egymásra rakva
vagy egymás mellé
annyi ölelést engedtünk el
egymás nélkül
egymás felé

hány vár még ránk jövőre
sarokba állítva
megbüntetve
mint akik tévedésből jöttek
szeppenten várnak
végzetükre

mégis mindennek ellenére
van egy új szó
még nincs neve
de hogy ölelés lesz benne
olyan biztos
mint a menlevele

ablak nyílik
a bezárt falakon
leomlanak a kerítések
kitisztul minden horizont
és jönnek a nagy
ébredések

2017-12-28

Elmondja a szerző.

2018. január 10.

1 hozzászólás érkezett

  1. Kapui Ágota:

    Ez olyan, mint egy evangélium!

Szóljon hozzá!