Mondott vers: Nászta Katalin – Ölelések (2)

mikor a szavaknak elegük lesz
megbokrosodva kitépnek
minden istrángból
mint a lovak
zúgva szaladnak
versenyt az idővel

mikor az ölelés túl sokáig
reked bennünk, mert visszatartjuk
nem találva helyet nekik
mert nincs akit s hogy átölelni
egyszerre robbannak ki
és mindenkit átölelnek

nem tudod milyen érzés
nincs mód rá felkészülni
hirtelen zúdul nyakadba
letaglóz
s úgy hiszed
így lehet megsemmisülni

nincs benne csak
nincs benne mégis
egy atom a mindenségből
és átrendezi a darabot
nagyszínházi rendezőként
minden magyarázat nélkül

2017-12-28

Előadja a szerző

2018. január 11.

Szóljon hozzá!