Ezüst híd-Srebrni most: Enesa Mahmić verse

Fehér Illés műfordításaiból

Szigetek – Ostrva

Ismét vihar
Ott a kikötőben lánc csörög
Figyelmeztet
Menekülni nincs hová.

És ismét fényes űr, puszta utcák, deredt fák.
Sima felületeket csépel a vihar.
Kimerült komor emberek hada
Töretlenül megállás nélkül
Zsibongva sietve menetel.

A szigetek mint az öreg lelkek
Sorsuk középen állnak
Mindent látnak
MIndent tudnak
Mégsem nyílnak.
Kezem szótlanul érinted
Magad mögött csak lábdobogást
És lihegést hagysz.

Ködbe veszve
Nyeljük
A kimondhatatlant.


Opet bura
Čujemo zveckanje veriga tamo u luci
Opominju
Nema se gdje pobjeći.

I opet svijetle praznine, puste ulice, ukočeno drveće.
Udari oluje po glatkim površinama.
Užurbano čovječanstvo mučaljivih i nesretnih
Hodi u žamoru
Bez stanke i sastanka.

Ostrva su kao stare duše
Usud im da stoje u središtu
Sve vide
Sve znaju
A ne otvaraju se.
Dodiruješ mi ruku bez riječi
Ostavljajući za sobom samo bat koraka
I umorno dahtanje.

Utonuli u maglu
Gutamo
Neizrecivo.

Fordította: Fehér Illés

Enesa Mahmić (sz. 1989)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

2018. január 16.

Szóljon hozzá!