Ágoston Hugó: Az első nő

Nem unhatják magukat a román politikai élet megfigyelői, a cirkuszi mutatványok kedvelőinek meg a szurkolótáborok ultráinak pedig nap mint alkalmuk adódik feltöltődni adrenalinnal. Hatalmas a versengés a táborok között, de a táborokon belül is, csak úgy dőlnek a rekordok. Viorica Dăncilă asszony miniszterelnöki jelölése is több elsőbbséget jelent. Mindenféle „előértékelés” nélkül és helyett, tekintsük át röviden, mit jelent és mit hozhat ez a jelölés.

A legszembetűnőbb az, hogy először lehet női miniszterelnöke Romániának.

A balliberális román kormány már eddig is csúcsokat döntött a szebbik nemhez tartozó tagok számát tekintve. Ne feledjük, hogy kis híján már az első kormányfője is egy – ráadásul nem is román nemzetiségű – hölgy lett Sevil Shhaideh személyében, akit azonban rejtélyes okoknál fogva Klaus Iohannis 2016 decemberében nem volt hajlandó kinevezni, hogy aztán miniszterelnök-helyettesként legyen az első hölgy. (Zárójelben: rekorder a női kormánytagok számát tekintve Magyarország is – az egyedüli ország az Európai Unióban, ahol a kabinetnek az összes, mind a tizennégy tagja férfi. Hiába, van ahol még tudják, hol a nő helye és mi a szerepe a társadalomban…)

Másodsorban fontos, hogy Viorica Dăncilă kilencedik éve képviselő az Európai Parlamentben, ahol szociáldemokrata pártcsaládjának képviselőcsoportjában a román delegáció vezetője. Nem ismeretlen tehát Európában, sőt jelölték már a megtisztelő Az év parlamenti képviselője címre is. (Több mint érdekesség, hogy helyét az európai törvényhozásban szintén egy hölgy, Maria Gabriela Zoană, az Országos Cégbíróság vezérigazgató-helyettese veheti át.) Ugyanakkor Viorica Dăncilă a pártján belül a nőszervezet elnöke, tehát azt sem lehet mondani, hogy nincs politikai vezetői tapasztalata. Nem mellékes, hogy a PSD a legnagyobb szociáldemokrata párt Európában.

Különösen fontos Viorica Dăncilă európai karrierje abból a szempontból, hogy tevékenysége révén először – vagy legalábbis mindeddig a leghatékonyabban – sikerült az Európai Parlamentben ellensúlyozni a néppárti Monica Macovei volt igazságügyi miniszter káros befolyását, aki végre „Ibolyában” méltó ellenfélre talált azon a terepen. Az új miniszterelnök nagyonis tisztában van a Macovei-féle igazságügyi törvények lényegével, módosításuk fontosságával is.

Harmadsorban fontos, talán a legfontosabb, hogy Románia kormányának élére végre egy olyan politikus kerül, aki semmilyen módon nem kötődik a titkosszolgálatokhoz, nem bábja azoknak, mint a legutóbbi öt kormányfő volt! A „szeku” emberei, marionettjei Romániában mindent behálóznak, politikai, gazdasági és más intézményeket, sajtót, az igazságszolgáltatásról nem is beszélve – lásd a különböző, de ugyanazt a tartalmat jelentő megnevezéseket: binom, ügyészállam satöbbi…

Nem hinném, hogy mostantól a titkosszolgálatok befolyása a kormányra, a miniszterelnök „kettős vezérlése” teljesen megszűnik, ezt gondolni naivitás lenne, az összefüggések nagyon bonyolultak, és persze rengeteg minden rejtve marad az okkult hatalom működéséből, de hogy egyelőre több fronton teret veszítenek, az szemmel látható. És ez nagyon jó dolog. Még akkor is, ha frusztrált szurkolóikat, a hastag/rezist tüntetőket ezek a politikai fejlemények, az igazságszolgáltatás demokratikus működését szabályozó törvénymódosítások, legutóbb pedig Viorica Dăncilă miniszterelnöksége a legsötétebb kétségbeesésbe taszítja.

Az új helyzetben van rá esély, hogy – további jó kormányzás, a kormányprogram megvalósítása esetén – a román társadalom fellélegezzen, legalábbis elinduljon egyfajta megtisztulás útján, megkezdődjék a „párhuzamos állam” lebontása. Mert mindaz, ami eddig a gyászos böszista éra iszonyú tíz éve alatt és utána itt folyt, Klaus Iohannis alatt is, az tarthatatlan.

Természetes, hogy vannak szkeptikus hangok, még természetesebb, hogy az ellenzék ellenzi Viorica Dăncilă kinevezését. Az viszont nem természetes, hogy tömegeket hergeljen fel a „háttérhatalom” a demokratikus folyamatok ellen. Odáig menően, hogy a napokban radikálisabb hangok árulással vádolják és megfenyegetik szegény Klaus Iohannis államelnököt, hogy miért nevezte ki kormányfőnek a szocialista jelöltet. Mintha tehetett volna egyebet. És egyáltalán… (Egyes vezető politikai analfabéták „megoldásként” előrehozott választásokat vizionáltak.)

Megértük, hogy szekus portálok és ádáz fészbukosok az alkotmányt betartó államelnök ellen uszítanak. Megérjük azt is, hogy a kormány és a parlament után az Alkotmánybíróság vagy a Legfelsőbb Bírói Tanács és más intézmények előtt és ellen is tüntetések lesznek?

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása / Vélemény rovat, 2018. január 18.

2018. január 19.

Szóljon hozzá!