Nyelvek és jogok mérlegén

Dan Culcerrel 2015-ben folytatott párbeszédünk nyersanyaga íróasztal fiókban rekedt: feladataink, életünk eseményei eltérítettek attól, hogy a teljes anyagot feldolgozzuk és közzétegyük. Az időbeni távolodás miatt pedig megfakultak a gondolatok, újabb és újabb események rakódtak hétköznapjainkra, befolyásolták érvrendszerünket, ébresztettek rá arra, hogy önmagában a beszélgetés sem old meg semmit, legfeljebb elaltatja bennünk a türelmetlenséget és a sarkosságot.
Amíg a Merkur szállóban vitáztunk, észrevettem barátomon, hogy jobban szerette volna, ha szóváltásunk hevesebbé válik, összecsapásunk szélsőségeket is mozgósít gondolatainkban. Zavarta a szüntelen öncenzúra, a saját gondolatmenet kényszerű megszakítása, a fokozott odafigyelés mindenre, ami nem az ő logikáját követte.
Bevallom, ez a helyzet nekem sem okozott repeső örömet, de elfogadtam, hogy türelem és önvisszafogás nélkül nem jutunk előre – ha másként nem is, de legalább a megfogalmazások, a kijelentések terén.
A 2011-től rendszeressé vált sűrűbb, nyilvános eszmecseréink, beszélgetéseink anyaga mostanig jobbára magyar nyelven vált ismertté, mindenek előtt internetes blogjaimon, illetve az Új Magyar Szó Kisebbségben című mellékletében. Ezért örömmel fogadtam a hírt, amikor megtudtam, hogy azok egy jelentős részét megkísérli összefoglalni egyetlen átfogó esszében, s a Vatra c. folyóirat 2017/8. számában román nyelven is közzétenni. Örömömet sajnos, a megjelenés napján lehűtötte az a tény, hogy az esszé csupán a Dan Culcer vitaérveit, véleményzuhatagát tartalmazza, az én állásfoglalásomra csak áttételesen, utalások formájában lehet itt-ott ráismerni. Sajnos, ami a Capcana tragică sau pasul pe loc (Tragikus csapda vagy helyben topogás) c. írásban megjelent, az inkább volt monológ – a párbeszéd helyett, amit pedig nyíltan egyszer már lefolytattunk.
Arra gondoltam, hogy túlságosan érzékeny vagyok, és bánt a szempontjaim mellőzése. Néhány hónap múlva azonban, amikor megjelent a Vatra 2017/11-12. száma is, s benne Dan Culcer Statul roman, stat național poliglot (A román állam, több nyelvű állam) c. tanulmánya, rá kellett jönnöm, hogy igazából nem a hiúságomon esett sérelem, hanem láthatóan a párbeszéd szelleme csorbult ki olyannyira, hogy e második állásfoglalás, bár számos, korábban közösen tárgyalt gondolatot is érint, a maga kinyilatkoztató, helyenként kategorikus stílusával csak arra jó, hogy a távolból, közvetetten szembesítsem vele saját álláspontomat, kommentárjaimat.
Már csak azért sem érdemes szó nélkül hagyni a tanulmányba foglaltakat, mert a Nagy-Románia létrejöttének centenáriumi évében meglehetősen ritka és lényegét tekintve építő megközelítése egy esetleges szóértést elősegítő szempontnak, amiről talán kell is beszélni.
De erről egy következő alkalommal.

(Folytatjuk)

Cseke Gábor


Előzmények: 1. rész 2. rész3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 

2018. január 28.

1 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    A többségi szempont tulajdonsága, legyen bármilyen baráti, a leereszkedés. Ez korlátja is.

Szóljon hozzá!