Farsangi „alakoskodás” Zsidó Ferenccel

Január 25-én Csíkszeredában járt Zsidó Ferenc író, az eirodalom.ro portál főszerkesztője az E-MIL fiatal írócsapatával együtt, akik az erdélyi írószervezet idei Farsangi felolvasások elnevezésű rendezvényén két helyszínen is megmutatták magukat és írásművészetük sajátosságait – délben a Márton Áron Gimnáziumban, este pedig a Székelyföld folyóirat szerkesztőségében. A társaságukban eltöltött sűrű hatvan perc elegendő volt arra, hogy a beszélgetést levezető Zsidó Ferenc a farsangi alakoskodáshoz illő cseles kérdésekkel nem csak szóra bírja írótársait – Bálint Tamást, Balázs K. Attilát, Borsodi L. Lászlót –, de hangulatot is teremtsen felolvasásukhoz. Az igen életközeli kérdezz-felelek során nem csak a rokonszenv növekedett a közönségben a fiatal székelyföldi szerzők iránt, de a kíváncsiság is – megismerni írásaikat, alkotói elképzeléseiket.
Sajnálatos módon a farsangi játék reflektorkévéjéből kényszerűen kimaradt Zsidó Ferenc – akinek nemrég jelent meg Huszonnégy címmel izgalmas panel-regénye –, s akit most ezúton, a Káfé főnix-en keresztül kérdezünk – részben ugyanarról, amivel a csíkszeredai találkozókon írótársait gyötörte, de legújabb könyvéről is.


– Ki/mi ugrik be neked először arra, ha azt hallod: „erdélyi magyar irodalom”?
– Számomra Tamási Áron Ábele a par excellence erdélyi mű: nyelv, világkép, életérzés – minden nagyon klappol, és tényleg nagyon erdélyi (a trilógia egészére gondolok, hogy ne szűküljünk be a székelységbe).

– Ki az az író-/költőnő – valaki a magyar vagy éppen a világirodalomból –, akit feleségként szívesen megtűrnél magad mellett?
– Most mondhatnám, hogy inkább egy olyan háttérember-társat szeretnék, mint Benedek Elek (de nem savanyú a szőlő, megvagyok én annyira jól a feleségemmel, mint ő énvelem, hi-hi). Írónő/költőnő férje talán inkább nem lennék, magamat ismerve, mindkettőnk érdekében, de hogy ne térjek ki a válasz elől: Nemes Nagy Ágnest például „bevállalnám”.

Zsidó Ferenc ír? dedikál?

– Ha történetesen ma nem lennél az, aki vagy – tehát Zsidó Ferenc tanár, prózaíró, lapszerkesztő –, hanem valaki más, aki ifjúkorod hajnalán talán lenni szerettél volna –, akkor ma mi lennél?
– A válasz nem is lehetne kézenfekvőbb: pilóta! A repülés szabadságát most is igyekszem megélni repülőmodellezés formájában, de pilótának lenni… egy más dimenzió. Persze, írónak lenni is egy más dimenzió, a non plus ultra az lenne: író-pilótának, avagy pilóta-írónak lenni.

– Az írói profizmus, illetve a műkedvelés végletei közötti meglehetősen széles skálán hol helyezkedsz el? Hogyan hangolod össze civil életedet az alkotás elhivatottságával?
– Főállásban tanár vagyok, vagyis a szó elsődleges értelmében nem lehetek profi író. Az írás számomra inkább rövid intenzív időszakok (“tanulmányi vakációk”) kiváltsága, de azért sokszor azon kapom magam, hogy akkor is írok, amikor nem.

– Legújabb könyveddel hogy érzed: úttörő munkát végeztél avagy – ilyen már volt, de te is megpróbáltad?
– Székely „blokkregényt” tudtommal még nem írtak, érdekes, hogy az anyaországi irodalomban már a panelvilágok hőskorában, az 1970-80-as években jelentek meg művek e témában, a románok pedig rendszerváltás után „húztak bele”, nekünk, erdélyi magyaroknak viszont mintha lemaradásunk lenne. Persze, nem akarom azt állítani, hogy a Huszonnéggyel én találtam fel a székelyblokkos spanyolviaszt, Tar Sándor egy vízszintes utcában már rég megírta azt, amit én most egy függőlegesben próbáltam.

– A Huszonnégy panelházát s a benne élő lakók életét mennyiben ihlette meg egy ténylegesen létező panel és hozzá tartozó valóságos hús-vér figurák?
– A regény fiktív teret mutat be, de igyekeztem tipikus figurákat teremteni, vagyis a könyvnek van szocio-jellege, mint ahogy van mágikus realista is… Amúgy én magam is panelben lakom harminc éve, ugyanakkor egy sor történetet, élethelyzetet gyűjtöttem/lestem el udvarhelyi, csíkszeredai, gyergyói, szentgyörgyi blokkos környezetben, vagyis igyekeztem úgy írni, hogy az érvényes legyen a Székelyföldön bárhol. Ja, a „székelyföldi” jelzőt inkább csak azért hangsúlyozom, mert egynyelvű környezetet mutatok be, a székely identitásváltást: hogy mi történik, amikor az ember az 5000 négyzetméteres falusi bennvalóból beköltözik 50 négyzetméterre… S hogy melyek ennek a mai „szövődményei”.

– Milyen visszhangot keltett a regényed, és ez hogyan viszonyul ahhoz, amire előzőleg számítottál?
– Úgy tűnik, jó felé matattam, jó a fogadtatás, a könyvem arra provokál, hogy ki-ki írja meg magának a saját blokkregényét. Olyan visszajelzés is jött, hogy sok benne a vulgáris/obszcén kifejezés. Igen, van néhány, jelzésszerűen, hogy így beszélünk, ezt az élet-nyelvet éljük meg. És jó az, hogy páran magukra vélnek ismerni az egyes alakokban. Pontosan erre számítottam. Nem, botrányra nem. Az irodalom már nem botránytéma.

– Mennyiben változott meg az életed, habitusod, közérzeted a regény megjelenése óta?
– Ha erre gondolsz, minden mű befejezése után van egyfajta megkönnyebbülés, ugyanakkor hiányérzet is, hogy jobban is lehetett volna. Nekem e könyv megírása segített saját blokkos életeim jobb megértéséhez, ha az olvasónak is segít, akkor már nem volt hiábavaló a cécó.

– Ha kiadót vezető szerkesztő volnál és a szerző, aki nem te vagy, azt javasolná, hogy második kiadásban is dobjátok piacra a könyvet, hogyan döntenél, milyen megfontolások alapján?
– Erre érdemi választ nem tudok adni, de azt látom: hogy melyik könyvből lesz sikerkönyv, az csak felerészben múlik az íráson magán, másik fele a marketingen. A könyv is egy termék, áru, amit reklámozni kell, hogy el lehessen adni. A kiadónak és a szerzőnek együttesen. Korábbi könyvem, a Laska Lajos két kiadást ért meg – pontosabban: megért egy második, változatlan utánnyomást –, és ez jórészt annak volt köszönhető, hogy nagyon sok könyvbemutatót bonyolítottunk le, ha jól emlékszem, tizennyolcat Erdély- és Magyarországszerte. Ezt a Huszonnéggyel is igyekszem tartani.

– A könyv mely részletét ajánlanád – kávé melletti olvasmányként– a Káfé főnix olvasóinak figyelmébe?
– A könyv a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál jelent meg, annak honlapján olvasható, lapozható a regény első három fejezete. Katt és hajrá: http://gutenbergkonyvesbolt.ro/zsido-ferenc-huszonnegy_85413

Kérdezett: Cseke Gábor

(A könyvről a későbbiekben kritikát is szándékunkban áll közölni.)

2018. január 29.

Szóljon hozzá!