Székedi Ferenc: Akadémiák

Nem tudom, feltűnt-e valakinek, hogy manapság mennyire elszaporodtak az akadémiák. Napjainkban nem csupán a tudományoknak, nemcsak a zenei, képzőművészeti vagy éppen katonai képzésnek, hanem a legtöbb művészeti ágnak és rengeteg sportágnak is megvan a maga külön akadémiája, így maga a fogalom is átértékelődött. Az akadémia, amely valamikor a legkiválóbbak, a legképzettebbek gyűjtőfogalmát jelentette, manapság inkább a különböző típusú képzésekre vonatkozik, semmint a tudománytól szikrázó fők gyülekezetére, és így egy kissé vissza is tért a gyökereihez. Az akadémia megnevezés ugyanis a görög mitológia egyik alakjának, Akadémosznak a nevéhez fűződik, még időszámításunk előtt róla neveztek el egy olyan görög olajfaligetet, ahol Platon oktatta a tanítványait többek között filozófiára és más természeti valamint bölcseleti tudományokra, az államférfiúi szerepkör betöltéséhez szükséges ismeretanyag továbbadásáról nem is beszélve. Persze, ez utóbbi tekintetében napjaink Romániájában is jól fogna néhány megkésett Platon tanítvány, mert évről-évre egyre inkább meggyőződhettünk, hogy a jó pénzért politizálóknak soha nem vagyunk híján, de államférfiaknak annál inkább. De hadd térjek vissza az akadémia megnevezésű képzésekre szűkebb hazánkban. Erdélyben. A csíkszeredai Sapientia Egyetem, a maga társadalmi-közösségi szerepének a fokozásáért is, három esztendővel ezelőtt elindította az Ezüst Akadémiát, voltaképpen az ötven év fölöttiek számára havonta kétszer megtartott tudománynépszerűsítő előadások sorozatát, amelyeknek olyan átütő sikere volt, hogy az idén már nem csupán Csíkszeredában, hanem Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is követik a programokat a szerencsésebbek. Mármint azok, akik hamar észbe kaptak és a meghirdetés után gyorsan beiratkoztak, mert a résztvevők számát az említett városokban ötszázra, háromszázra illetve kettőszázötvenre korlátozták. Az Ezüst Akadémia hallgatósága jóval népesebb és rendszeresebb mint az RMDSZ által hét esztendővel ezelőtt alapított, Marosvásárhely központú Kós Károly Akadémiáé, de kétségtelen, hogy az évek során a hasonló nevű alapítvány számos írót, tudóst és közéleti-politikai személyiséget elhozott Erdélybe, illetve jelentős részt vállalt a közélet iránt érdeklődő fiatalok képzésében. Az idén jelentős lépésre szánta el magát az ugyancsak RMDSZ fogantatású és ugyancsak hét éve alapított, de Nagyvárad-központú Szacsvay Akadémia. Az 1848-as függetlenségi nyilatkozat megszövegezése és aláírása miatt kivégzett egykori bihari képviselő nevét viselő intézmény úgy döntött, hogy az idén tevékenységét több erdélyi városra is kiterjeszti, az utóbbi száz esztendő történéseivel foglalkozó előadásokat pedig olyan szakemberek tartják, akiket az a Romsics Ignácz történész professzor, akadémikus hív meg, akinek már a neve is szavatolja a szigorúan tudományos forrásokra alapozódó szemléletet, legyen bármiről is szó a magyar történelemben. Manapság, amikor botcsinálta, amatőr történészek nyilatkoztatnak ki és terjesztenek a valóságtól alaposan elrugaszkodott nézeteket, akár élőszóban, akár a közösségi médiában, bizony nagy szükség van a tisztánlátásra, illetve annak továbbadására. Az akadémiák tehát szaporodnak és voltaképpen nem jeleznek mást, minthogy a nagyközönség hiteles fogodzókat keres a ránk zuhanó információáradatban és a nem egyszer politikai célzatú félretájékoztatásban. Ez pedig jó jel. Mint énekelgetni szoktuk: vivat academia, vivant professores!

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. február 2.

2018. február 3.

Szóljon hozzá!