Márton Károly: Túlsóhegy

Jöttünk az iskolából,
S egy helyt ketté vált az út,
Igaz, mindkettő végén
A falu szélére fut.

Ott külön csoportra váltunk,
Indultunk, ki merre lakott,
De pár méter távolságról
Ki-ki másikra mutatott.

A kezdeményező ki volt,
Ott helyben ki sosem derült,
És kis öklök sokasága
Mindig, mindig előkerült.

– Ti vagytok a túlsóhegyiek! –
Kezdődött a hangzavar,
És egymás felé hajítódott:
Kő, por, fa vagy vascsavar.

De még nem lett ezzel vége,
Közelharcban adok-kapok…
Mivel túlerőben voltak
Szemem sokszor feldagadott.

Ütöttek, ütöttük egymást,
De védtük úgyis igazunk…
Csak évek múlva jöttem rá,
Nekik is volt igazuk.

De ezt nem szabad hangosan
Sosem már kimondani,
Túlsó hegynek Túlsóhegynek
Kell örökre maradni.

*A Nyárádgálfalvi emlékek-ből

2018. február 10.

Szóljon hozzá!