Ady Endre beszól… (51)

A Paris-Lyon-Méditerranée-társaság úri jóvoltából a máris híres Côte d’Azur Rapide-dal mentem le a minap Nizzába. A kontinens leggyorsabb vonata ez. Tizenhárom óra s ötven perc alatt futja be 1090 kilométeres útját nagyon változó, néha szinte veszedelmes pályán. Olykor százhúsz kilométeres gyorsasággal száguld a Côte d’Azur Rapide, ami egy kicsit a szó teljes értelmében szédületes gyorsaság nekünk, európaiaknak. Az étkező kocsiban bűvészkedni kell a villával, késsel. A kocsiablakokra fatáblákat kell húzniok azoknak, akik hajlandósággal bírnak a tengeri betegségre. Ehhez a nyargaláshoz szokni kell. Lehet, hogy pár év múlva már lassúnak ítéli ezt a száguldást a minden gyorsasághoz hozzászokó modern utas. Ma még elegen vannak, akik nem mernek utazni a Paris-Lyon-Méditerranée új vonatával.

Akad azért elég utas. Párizsban három nappal előbb kell már gondoskodni helyről, aki a Côte d’Azur Rapide-dal akar utazni, s visszafelé már Mentonban félig megtelik az új vonat, mely Párizs és Menton között közlekedik hetenkint hatszor.

Az új vonat persze keveset stációzik. Kétszer cserél mozdonyt. Ez is gyorsan megyen. Egy-két percig áll a legnagyobb állomásokon. És nyargal tovább. Kilenc órakor reggel indul el Párizsból, s este tíz óra és ötven perckor Nizzában van. Vissza félkilenckor reggel indul Nizzából, s este tíz óra és húsz perckor érkezik Párizsba.

Érdekes volt az extra-rapide első útja. A Paris-Lyon-Méditerranée főtisztviselői s a sajtó képviselői próbálták ki az új vonatot. Nagy bankettek voltak Nizzában, Monte-Carlóban, s vidám volt a legelső utazás mindenképpen. A vonatvezető mérnök azonban annyira ideges volt s annyira félt menetközben az új rekord sikere miatt, hogy a vonat gyorsabban érkezett be majdnem egy félórával, mint kellett volna. Ami akkor nem volt olyan nagy baj, s azóta félpercnyi pontossággal jár már az extra-rapide, melyet a Wagonlits-társaság kezdeményezett voltaképpen, s a társaság képviselője gúnyolódott is egy kicsit a banketti beszédek során, hogy milyen nehezen reformálnak az európai vasútakon, s mikor ők annak idején az étkező és hálókocsikat akarták itt bevezetni, olyan rémüldözésre találtak, hogy már-már feladták volt a tervüket. És íme ma már étkező s hálókocsik nélkül alig teszünk nagyobb utat, s már van egy európai vonat, mely útja némely szakán százhúsz kilométeres gyorsasággal repül. (Európa leggyorsabb vonata. Budapesti Hírlap 1904. november 25.)

Folytatjuk

2018. február 11.

Szóljon hozzá!