Rafi Lajos olasz nyelven

Interjú Csikós Ibolya műfordítóval


Meséljen magáról, mivel foglalkozik, mikor épp nem fordít?
Csikós Ibolya: Hogy mivel foglalkozom, mikor nem fordítok? Az igazság az, hogy a fordítás hatalmába kerített, mint a drog, következményeként minden más háttérbe szorul. Mivel négy évtizeden át külföldön éltem, hatalmas hiányosságaim vannak a magyar irodalom és költészet terén. Kevés időmben ezt próbálom pótolni, már amennyire ilyen űrt pótolni lehet. Vásárokon, antikváriumokban fellelt írók műveit olvasom. Feljárok a pesti könyvhétre vagy könyvfesztiválra, ahonnan a legújabb kiadványokkal térek haza. Persze legnagyobb pótlási lehetőséget a tengerparti nyaralás nyújtja, mikor a gépet itthon hagyom. Két hétre átlag tíz könyvet viszek magammal, de sokszor nem elegendő. Ezenfelül van egy kis kertem, tavasszal és nyáron ott vezetem le a felgyülemlett stresszt, és persze mindennapi vendége vagyok a palicsi termálfürdőnek.

Mióta műfordító és hogyan került a szakma közelébe? Ha jól értem, próza és versfordító is egyaránt.
Valójában sohasem fordult meg a fejemben, hogy fordítással foglalkozzam. 2007-ben nyugdíjba vonulás után tértem vissza a mai Szerbiába, ide, ahol testvéreim élnek. Tervem az volt, hogy hazatérésem után olasz nyelvet fogok tanítani, esetleg magánórákat adok. Sajnos egyikből sem lett semmi. Az olasz tanfolyam létszám hiányában nem indult, a magánóra senkit nem érdekelt. Az az igazság, hogy itt Szerbiában az olasz nyelvnek nincs nagy vonzereje. Talán az utolsó pár év alatt valamennyit változott a helyzet, hála az olasz befektetőknek. Azok, akik külföldre szándékoznak menni, angolt vagy németet tanulnak, a szerbek viszont, akik magyar őssel bírnak, magyar tanfolyamra járnak az állampolgárság megszerzése érdekében. Kiábrándultan böngésztem az internetet, amikor a Bábelre bukkantam. Hetekig kerülgettem, mire rászántam magam az első fordítás beküldésére. Több mint egy hét után jelent meg, formába rendezve, mert bizony én még azt sem tudtam megcsinálni. Valójában a számítógéphez se értettem, előtte pár éve kaptam a fiamtól. Sok fejmosást, de nagyon sok segítséget és biztatást is kaptam Pintér Tibortól, a főszerkesztőtől. Ő volt az, aki hitt bennem, biztatott, neki köszönhetem, hogy kitartottam, nem hagytam csapot–papot. Neki köszönhetem, hogy alig nyolchónapos közreműködés után az év fordítójának választottak. Történt ez 2013–ban. Halálával egy kitűnő embert és egy kedves barátot veszítettem el. Az első években ő ajánlotta a költőket, később már tetszés szerint válogattam a honlapon lévők közül, és tettem fel általam kiválasztott verseket.

Végigszaladva életrajzán, hatalmas területet járt be, fordításaiban számtalan magyar és külföldi szerző is szerepel. A Magyarul Bábelben Irodalmi Antológiában, csak párat említve Reményik Sándortól kezdődően, Eörsi Istvánon keresztül, Rába György, Dsida Jenő, Dragomán György, Heltai Jenő, Kányádi Sándor, Örkény István műveit is fordította.
Volt és van olyan költő, akit ha elkezdek fordítani, nem tudom abbahagyni. Viccesen fordított Stockholm-szindrómának szoktam nevezni, vagyis beleszeretek az „áldozataimba”.

Vannak kedvenc írói, költői, és főként tartalmak, életérzések, amelyek különösen vonzzák, inspirálják Önt, amelyeket rögtön átérez, és azonosulni is tud velük?
Persze, mint mindenkinek, nekem is vannak kedvenc költőim. Pilinszky, Dsida, Gergely Ágnes, Kányádi, Kondor Béla, Baka István, Képes Géza. Nagyon szeretem Szilágyi Domokost, Borbély Szilárdot, Mezei Andrást és Oravecz Imrét. Természetesen, ami első olvasásra megfog, az a versek tartalma, stílusa. Olyan igazi, életből merített, fájdalommal, bánattal telített. Az elmúlás, a meghurcoltatás témáját is kedvelem. Talán korom miatt, kinőttem a szerelmes verseket, bár Ady, Babits és Tóth Árpád szerelmes verseit lehetetlen nem szeretni.

Hogyan ismerkedett meg Rafi Lajos költészetével, hol fedezte fel őt?
Rafi Lajost a szerkesztő ajánlotta, első olvasásra megszerettem.

Érdekelne, hogy személy szerint milyennek tartja a Rafi Lajos költészetét, verseinek képvilágát?
Rafi sehogy se tudott megbékülni identitásával, és ez a probléma engem is érzékenyen érint. Rafi sohasem volt teljesen cigány, létének egy darabja a magyarsághoz vonzotta, viszont magyar se tudott lenni, mert a cigány származását és létét nem tudta felszámolni. Valahogy így érzem én is magam, örökös hontalan, nem tudom, hogy hova tartozom. Tisztában vagyok vele, hogy magyar vagyok, minden ősöm az, a családfám a Cigánybáróig vezethető vissza, mégse érzem magam igazi magyarnak. Mint kisebbségnek, soha nem volt magyar hazám. Ha Szerbiát kell hazámnak nevezni, olyan mintha más ruháját ölteném magamra, nem érzem igazi hazámnak. Ráadásul negyven évet külföldön éltem, ötöt Németországban a többit Olaszországban. Ott se éreztem magam otthon, bár most néha mégis nagyon hiányzik. Márai Sándor Olaszország legszebb vidékén élt, az ott írt versei mégis a legfájdalmasabbak, a haza hiánya tükröződik belőlük. Rafinak minden verse a létének ezt a dualizmusát tükrözi, minden sora égbekiáltó fájdalom.

Melyik versét tartja a legszebbnek, a legkülönlegesebbnek és miért?
Hogy melyik a kedvenc versem? Mondhatnám egyszerűen, hogy mind, de ha éppen választanom kell, akkor a Második énem, ezt választanám. Egész lényét tükrözi ez a vers.

Rafi Lajos: Második énem

Félig halottként él az Isten,
Álmom erősíti, mint bátor.
Tovább megyek, bokáig vérbe
fullad a néma lázongásom.

Nem tudok erős lenni benne.
Mindig más kéne, ami volna.
Búval cseréli ki a kínom.
Megédesít keserű szóval.

Amit teremtett, bennem őrzi.
Úgy, hogy a csontjaim is érzik.
Mikor fekszem sem hagy nyugodtan.
Véremet mindig keseríti.

Kezdem megszokni ősiségem.
Szeretem e nehéz hűséget.
Szárad a fű és újra zöldell.
Várom, hogy mikor vetne véget.


Rafi Lajos: Il mio secondo io

Dio vive come se fosse mezzo morto,
tempra il mio sogno, in modo audace.
Vado avanti, la mia muta ribellione
sino le caviglie si soffoca nel sangue.

Ad esser’ forte in lui non ci riesco.
Vorrei dell’altro, quel che non è dato.
Muta in mestizia il mio tormento.
M’addolcisce con le parole amare.

Quel che aveva creato, in me custodisce.
In modo, che sentono perfino le mie ossa.
Non mi dà tregua neppur’ stando a letto.
Rende sempre il mio sangue amaro.

Cominciò ad abituarmi al mio esser’ atavico.
Amo questa lealtà così pesante.
S’essicca l’erba, si rinverdisce di nuovo.
Aspetto quando vorrà porre fine a tutto.


Rafi Lajos versei kapcsán tűnt fel, hogy többek között József Attila, Szilágyi Domokos, Pilinszky János költészete is érdekli Önt, több verset is fordított az említett szerzőktől olasz nyelvre. Elemzők, műkritikusok vonnak párhuzamot, illetve sejtetik a említett költők hatását, befolyását Rafi Lajos költészetére. Önnek mi a véleménye erről?
Hogy más költők hatása érződik versein? Nem vagyok műkritikus, de szerény véleményem szerint Rafi, mondhatnám kapásból, a szomorúság, a fájdalom, pillanatnyi érzelmek hatása alatt írta sorait. Nem hiszem, hogy sokat bíbelődött volna a rímekkel, a sorok hosszúságával.
Bizonyára egy műkritikus más szemmel látja a dolgokat, de én nem állítanám azt, hogy Rafi más költők stílusát mímelte volna. Sőt, tudomásom van róla, hogy apjával sokat vitatkozott, mert az olyan verseket várt el fiától, mint amilyeneket Petőfi írt. Szerintem versei túl spontánok, nem mesterkéltek. Mások utánzása viszont mesterkéltté tette volna őket. Rafi igen gazdag fantáziával rendelkezett, a nem megszokott szavak és mondatképzések erről tanúskodnak. Sokszor minden összefüggés nélkül csap át egyik mondanivalójából a másikba. De a mindennapi, mondjam úgy keserű és keserves élete szinte gúzsba kötötte. Nem tudott tőle szabadulni. Mindig csak azt tudta versbe foglalni, ami legjobban kínozta vagy fájdalmat okozott neki. Szomorú költő volt. Nem tudott örülni, és nem mert remélni. Tisztában volt azzal, hogy a saját bőrét nem tudja levetkőzni, nem lehet sohasem más, mint aki. És ezt kénytelen volt elfogadni és beletörődni. Ebből eredt örökös fájdalma, ez volt az ő tragédiája, és talán ez okozta túl korai tragikus halálát is.

Az összeköttetés a magyar nyelvvel: mennyire volt könnyű átültetni a verseit, és egyáltalán a magyar-cigányképi világot olasz nyelvre, értem ezalatt a kulturális különbségeket?
Mielőtt egy költő verseit elkezdeném fordítani, a legelső, hogy minden lehetőt megtudjak róla. Mikor és hol született, milyen volt gyermekkora, milyen nevelést kapott, a környezet, amelyben felnőtt, a társadalom, a politikai helyzet, amelyben élt. Mindez egy komoly hátteret képez, enélkül a vers mondanivalója nem értelmezhető. Persze ehhez még hozzátársul a családi élete, megélhetési lehetőségei, másokhoz való viszonyulása. Mindezt ismerve könnyebb a verset megérteni, átérezni, felfogni mondanivalóját, és természetesen könnyebb lefordítani.

Meséljen röviden a versfordítás nehézségeiről.
Fontosnak tartja, hogy a fordító a fordítandó nyelv kultúráját mélyebbről is ismerje ahhoz, hogy a versek egy másik nyelven is ugyanazt közvetítsék, illetve, hogy ami talán érthetetlen, azt érthetővé kell tenni a másik nyelv kultúrájában is?
Nem tartom magam hivatalos fordítónak, amint mondtam, véletlenül csöppentem bele a fordításba. Számomra a fordítás még ma is nagy kihívást jelent. A legjobbat a legtökéletesebbet próbálom visszaadni olasz nyelven, bár néha óriási akadályokba ütközöm. Nyelvileg rendszerint két probléma lép fel. Az egyik az, hogy az olasz nyelv egy szószátyár nyelv, statisztikailag be van bizonyítva, hogy minden három magyar szóra legalább öt olasz szó kell. Ebből adódóan a kötött szótagú versek, főleg a rövid, hat–nyolc szótagból állók számomra nagyon nehezen fordíthatóak, nem beszélve a ma nagyon elterjedt haikukról, és akkor még jön a másik probléma. Az olasz nyelvben nemek is vannak, ami a rímek képzésénél jelent akadályt. Sokszor a megfelelő, tökéletes jelző vagy kifejezés helyett kénytelen vagyok egy szinonimát használni, még akkor is, ha azt kevésbé megfelelőnek tartom. Amit főleg nem szeretek és tartózkodom tőle, az a versek átköltése, bár sokan hajlamosak rá, főleg költő fordítók. Nem mondhatnám, hogy Rafi versei több gondot okoztak volna mint mások versei. Vannak nála sokkal nehezebben fordítható költők is. Ami a legfontosabb, hogy én tökéletesen át tudjam érezni azt, amit mondani akar, csak úgy tudom más nyelven is lehetőleg a legtökéletesebbet nyújtani. Remélve, hogy aki olvassa, éppúgy át tudja érezni, mintha eredetiben olvasná.

Melyik olasz költőhöz hasonlítaná leginkább Rafi Lajos költészetét? Ha egyáltalán lehet ilyen hasonlóságot feltételezni?
A legismertebb olasz cigány költők, (valójában nem szeretik, ha cigányok közé sorolják őket), a roma, a szinti, és a kalé nyelvcsoporthoz tartoznak. Rájuk jellemző legjobban, hogy a vers az egyik leginkább elterjedt kommunikációs eszközük. Közöttük sok meglehetősen híres költőjük van. A leghíresebb, nemzetközileg elismert, Santino Spinelli, egyetemi tanár, zenész, akinek Auschwitz című verse Berlinben, a nácik által kiirtott szintik és kalék emlékére emelt emlékmű alatt olvasható.
Íme a vers. Címe Auschwitz (romák nyelvén)

Ha eltekintünk a leghíresebbtől és a többi „egyszerűbb, kevésbé művelt” költőkre fokuszálunk, talán még ami legjobban jellemző rájuk, a szabadság végtelen szeretete, a holnappal való nem törődés, élni a mának, élvezni azt a keveset, amit az élet nap nap után nyújt, a szépet, a jót és természetesen a keserűséget is beleértve. Ez Rafira kevésbé jellemző. Szívesen fordítanék egynéhányat magyarra, de nem tudhatom, hogy a magyar olvasóközönség mennyire kedvelné, hogyan fogadná.

A Rafi Lajos rajongói számára is: hol lehet bővebben az Önről és munkásságáról olvasni?
Valójában az én fordításaim a magyar olvasók számára csak a Magyarulbábelben portálon érhetőek el. Igaz, több külföldi, eddig hét nyelven megjelenő, online folyóiratban találkoztam velük, de nyomtatott formában még nem volt szerencsém kiadni semmit.

Utolsó kérdésem, mit szeretne üzenni a Rafi Lajos verseit kedvelőknek?
Rafi korai halálával nagy tehetséget veszítettünk el. De ha már így történt, akkor legalább próbáljuk meg műveinek mind szélesebb körű terjesztésével emlékét fenntartani. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amivel tartozunk neki.

Kérdezett: Tódor Zsuzsanna


Lásd még:

Rafi Lajos oldala a Bábel Web Antológián, Csikós Ibolya fordításai olasz nyelvre

Magyarul Bábelben – Irodalmi Antológia: Csikós Ibolya oldala, fordítások magyar nyelvről 

2018. február 13.

2 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    Jó volt olvasni, Rafi Lajosról, a fordításról is. Köszönöm.

  2. B.Tomos Hajnal:

    Nagy érdeklődéssel olvastam az interjút, annál is inkább, hogy Csikós Ibolya gyakran fordit a Káfé alkotóitól is (lásd a Magyarul Bábelben-antológiát). Ezúttal is köszönjük áldásos munkáját.

Szóljon hozzá!